LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A természet viszontagságaival és a reá támadó nagy erejű állatokkal folytatott harcban az ember – agyának segítségével – fokozatosan értelmes élőlénnyé változott. Megtanulta, hogy megfigyelje a dolgokat, a környezetében lejátszódó jelenségeket, s mindenekelőtt megtanulta, hogy megfigyeléseiből következtetéseket vonjon le, és hogy a későbbiek folyamán ezekhez tartsa magát. Gyümölcsöt és gyökereket gyűjtögetett, vadászott, a barlangokat lakóhellyé építette ki, készleteket halmozott fel, bőrökből ruházatot készített magának.
Hatalmas lépést jelentett a tűz – az egyik legnagyobb természeti erő – hasznosítása : az ember egy vihar után égő faágat szerzett, majd fokozatosan megtanulta, hogyan használhatja fel a tüzet melegedésre, élelemkészítésre, illetve a védekezéshez. Később arra is rájött, miként gyújthat tüzet két fadarab összedörzsölésével. Hamarosan felismerte, hogy könnyebben leterítheti a medvét, ha kezében nemcsak kőbalta van, hanem lándzsaként hegyes botot is használ.
Ez volt egyszersmind a technika kezdete is. A technika nem utolsó sorban a tűz következtében fejlődött tovább, hiszen segítségével az ősemberek tökéletesebb vadászfegyvereket, eszközöket és szerszámokat állítottak elő. Végül a munkára vonatkozó tapasztalataikat is ki kellett cserélniük egymással, és tovább kellett adniuk gyermekeiknek is. Szükségük volt tehát valamire, hogy megértessék magukat, mert ehhez a kiáltozás és a mutogatás már nem volt elég. A munkával és a gondolkodással együttesen fejlődött ki a beszéd.
Bertolt Brecht Galilei élete című darabjában Galileo Galilei 1610-ben a következőket mondja: „A gondolkodás az ember számára a legnagyobb élvezetek közé tartozik.” Bizonyos, hogy a gondolkodásban a régmúlt emberei is örömet találtak; a kezdet azonban egyáltalában nem lehetett könnyű. Sokkal közelebb állt hozzájuk akkor még az érzés és a hit.
