LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az emberi gondolkodás képességét a tárgyi-gyakorlati tevékenység logikája alakítja ki a történetileg létrehozott kultúrában való részvételen, a nevelésen és oktatáson, a társadalmilag megalkotott eszközöket és eljárásokat alkalmazó tárgyi tevékenységen keresztül. Éppen ezért a tudat és a tudatfunkciók valódi modellálása nem korlátozódhat csupán az agy struktúrájának reprodukálására. Ehhez létre kell hozni valamennyi szükséglet – így az etikai, esztétikai stb. szükséglet – modelljét, beleértve ezek természeti-biológiai előfeltételeit és társadalmi tartalmát. Igaza volt tehát A. N. Kolmogorovnak, amikor tréfásan megjegyezte, hogy ha olyan automatát akarunk készíteni, amely a nagy költők színvonalán ír verseket, úgy a legegyszerűbb eljárás az, ha modellt készítünk azon társadalom kulturális életének egész fejlődéséről, amelyben a költők valóban élnek.
Amint a logika nem képes arra, hogy saját eszközeivel teljes mértékben kifejezze – és még kevésbé, hogy megmagyarázza – az emberi gondolkodás valóságos folyamatának természetét (és nem is támaszt erre igényt), úgy a kibernetika sem emelhet igényt arra, hogy kimeríti az ember s az emberi ész lényegét. Ehhez nem elégségesek azok a módszerek, amelyek felett e tudomány rendelkezik – a feladat megoldása a tudományos kutatás egész modern módszertani fegyvertárának együttes használatát követeli.
Mindez egyáltalán nem jelenti, mintha tagadnók az agyműködés, a gondolkodás modellálhatóságát. Hiszen már tény az ilyen modellek létezése. Vannak gépek, amelyek képesek képek felismerésére, vagy például arra, hogy megkülönböztessék az olajban és vízben gazdag rétegeket egymástól. Van gép, amely olvasni és referálni tud gépelt szövegeket. De fennmarad az elvi különbség az emberi észlelés és a gép felismerési funkciója között: az első eredménye a tárgy szubjektív képmása, a másodiké – a tárgyi jellemzők kódja, amelyet a gép meghatározott feladatok megoldása során hasznosít.
A gépek gyakorlati szempontból tetszőlegesen tág határok között tudnak anyagot elraktározni memóriájukban, és kifogástalanul reprodukálják az elraktározott anyagot. Memóriájuk terjedelme is – mint ezt már említettük – megfelelő nagyságú. De a gépi memória lényegileg különbözik az emberi emlékezettől. Az emberi agy egy értelmi rendszer segítségével idézi fel az emlékezetből a szükséges információt, s nincs szüksége arra, hogy – a géphez hasonlóan – sorba végigvegye az összes lehetséges variánsokat. Épp ezért, amikor a gép bonyolult logikai operációkat végez, ez még nem gondolkodás e szó szigorú értelmében. Ez csak „kvázi-gondolkodás”!
