LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az érzéki visszatükrözéstől, amelynek alakulataiban az ember számára közvetlenül jelenik meg a dolgok, tulajdonságaik és viszonyaik világa, a tudat a gondolkodás szintjére emelkedik, amelynek folyamatában az általánosítás úgy realizálódik, mint a dolgok lényegi kapcsolatainak tudatosítása és kiemelése. Ez a felemelkedés úgy megy végbe, hogy minden egyes lépéssel, amellyel a gondolat eltávolodik az érzetektől, észleletektől és képzetektől, egyben újra és újra vissza is tér hozzájuk, és gazdagabbá teszi őket. Bár a tárgy adott számunkra a közvetlen szemléletben is, csak a gondolkodásban térünk vissza úgy a szemlélethez, hogy a tárgy belsőleg tagolt, egységes rendszerként jelenik meg előttünk. A dologra vonatkozó gondolat e dolog visszatükrözése, de nem egyszerű visszatükrözés, hanem olyan, amely – miután kidolgozást nyert az absztrakt gondolkodás eszközeivel, miután végigment a tapasztalat tisztítótűzén – újra visszatér e dologhoz, de immár tagolt és általánosított alakban prezentálja azt. A gondolkodó szemlélet az egyedinek az általános formájában való tudatosítása. A gondolkodáshoz való átmenet, amely a közvetítő, általánosító, absztraháló tevékenységhez és szimbolikához kapcsolódik, lehetővé teszi az érzéki megismerés korlátainak meghaladását, annak a feltárását, ami a dolgok és események látható világának tarka felszíne mögött rejlik. Az érzékszervekből származó adatokat a gondolkodás vonatkozásba hozza az egyén összes meglevő ismeretével, sőt az emberiség tapasztalatainak, ismereteinek összességével, abban a mértékben, amennyire az adott konkrét személyiség ezeket elsajátította.
Az érzékitől a racionálisra való átmenet azonban nem jelenti a valóságtól az érzékfeletti üres ködébe való távolodást. A fogalmi gondolkodás a beszéd – mindenekelőtt a belső beszéd – érzéki anyagára, a szimbolika által áthatott érzéki szemléletes képmásokra támaszkodik.
