LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A törzsi közösségek bomlása során ezekben a társadalmakban is kialakult a patriarchátus; a keleti népekhez képest azzal a különbséggel, hogy a legális többnejűség itt nem kapott szerepet. Az ágyasok és rabszolgák természetesen az ógörögöknél és rómaiaknál is megtalálhatók, de ezek sohasem emelkedhettek a feleség rangjára. (Ugyanígy a férfi rabszolgák sem köthettek házasságot.) Nem mintha a feleség különleges jogokat élvezett volna, de egyedül az ő feladata volt a törvényes utód, az örökös biztosítása.
Homérosz eposzaiban találjuk a legkorábbi leírásokat a házasságról és általában a nemi kapcsolatokról. Az Iliász cselekményének (a trójai háborúnak) kiindulópontja egy nőrablás; de az is kiderül, hogy a szép rabszolganőkért való vetélkedés mennyivel fontosabb a görög férfi számára, mint a feleség. Odüsszeusz házassága az ógörög házasság modellje, az asszonyi hűség mintapéldája. Az egyik legelső „házassági ideológia” egy mítosz, amelyet Platón ismertet: az emberek eredetileg kétneműek voltak, de isteni parancsra szétválasztották őket férfivá és nővé; azóta a félemberek keresik a párjukat, hogy egyesüljenek vele, és újra egésszé, teljessé váljanak. A vallási elképzelések a földi viszonyokat tükrözik: az isteneknek is van feleségük, házaséletük, gyermekeik stb. Sőt még házasságtörő kalandjaik is vannak; Zeusz, a főisten pl. különböző alakban (hattyú vagy bika képében stb.) szokta megcsalni a feleségét, Hérát szép, földi nőkkel.
A valóságban a házassági szerződést a leendő férj a nő apjával kötötte meg. Ez alkalomból ajándékokat cseréltek.
