LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Ideálisnak nevezzük a gázt, ha a molekulák között fellépő erők és a molekulák saját térfogata elhanyagolható!
Ez a felismerés a gőzgép kifejlesztésének egyik előfeltétele volt. Thomas Savery és Denis Papin kísérleteinek eredményeképpen a XVII. század második felére elkészült Thomas Newcomen szerkesztésében az első használható légköri dugattyús gőzgép (1711), Ivan Polzunov munkássága következtében az első ipari gőzgép (1765), végül 1784-ben James Watt megépítette a kettős működésű, forgómozgást végző lendkerekes gőzgépet. A fejlődésnek ez az első szakasza pontosan kétszáz évig tartott, habár ilyen erőgépekre a vízszivattyúzásnál, például a kőszénbányászatban égető szükség lett volna.
Robert Hooke (1635-1703) angol természetkutató elsősorban rugalmasságtani alaptörvényéről nevezetes, amely szerint
meghatározott tartományban a rugalmas test megnyúlása az alkalmazott erővel egyenesen arányos.
Hooke egy ideig asszisztensként Boyle mellett dolgozott, segítőtársa volt a légszivattyú készítésénél. Ámbár szinte mindig beteg volt, egyik felfedezését a másik után tette, olyan gyorsan, hogy legtöbbször nem maradt ideje arra, hogy egyidejűleg publikálja is őket, és ezzel a szerzői jogot biztosítsa.
A légkörtant (meteorológiát) Hooke fejlesztette tudománnyá. Felfedezte a szélmérőt (anemométert), a nedvességmérőt (higrométert), melyben a vadzab toklásza volt a higroszkopikus test, a higanybarométert, amely az oszlop magasságát kerek skálán mutatja (kerékbarométer), sőt még kiírószerkezetet is készített hozzá. Az időjárást, helyesen, a földi légkört érő fizikai hatások következményének tartott.
