LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Ha a szülőknek van valamiféle erkölcsi meggyőződése a gyermeknevelés céljait illetően, nem kell folyton azon tűnődniük és töprengeniük, vajon helyesen cselekszenek-e. Minden levezethető az adott kultúra elvárásaiból. Mindenki egyetért az elvárásokkal, és hasonló gyermeknevelési gyakorlatot követ. Itt minden teljesen világos. A fiatal szülők a régi hagyományokból veszik át a nevelés céljait és módszereit, és a nagy család tanácsa és segítsége mindig kéznél van.
Manapság azonban ez a biztonság legtöbbször hiányzik. Az Amerikai Egyesült Államokban például csak nagyon kevés gyerek nő fel abban a hitben, hogy sorsa és legtöbb feladata a család, a haza vagy Isten szolgálata. Általában azt az érzést plántálják a gyerekekbe, hogy — saját hajlamaiknak megfelelően — maguk tűzhetik ki életcéljukat és választhatják meg hivatásukat. Megrögzött individualistákká neveljük Őket, sikerük mércéje az anyagi boldogulás. Egy brit antropológus szerint míg a legtöbb országban arra tanítják a gyerekeket, hogy szüleikre mint tekintélyesebb és különb emberekre tekintsenek, az amerikai szülő ezt mondja a gyermekének: „Ha nem viszed többre, mint én, bukott ember vagy.”
Többnyire ugyancsak hiányzik a szoros nagy család támogatása.
Eleink azért hagyták el hazájukat, mert nem tudták elviselni a régi életmódot, és volt bennük elég bátorság ahhoz, hogy szembenézzenek az ismeretlennel”. A boldogulás reményében utódaik azóta is nyughatatlanul költöznek egyik helyről a másikra, és gyermekeiket gyakran minden rokonuktól sok száz vagy több ezer kilométerre nevelik.
Ezért fordul sok szülő segítségért hivatásos tanácsadókhoz, ehhez hasonló könyvekhez vagy pszichológiai elméletekhez. A baj ott van, hogy a gyermekneveléssel kapcsolatos pszichológiai elvek és tanácsok nem sokat segítenek, ha nem erősíti őket a helyesről és helytelenről kialakított biztos ítélet — más szóval, ha nem alapozza meg egy szilárd értékrend.
