LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A gyermekek életük második évében figyelnek fel a férfiak és a nők közti különbségekre. A fiúk és a lányok felismerik, miben hasonlítanak apjukra, illetve anyjukra. Csaknem minden fiú és lány fejlődése során van egy olyan időszak, amikor igen erősen kötődik az ellentétes nemű szülőhöz, de öt-hat éves korukra a fiúk apjukkal, a lányok anyjukkal kezdenek azonosulni.
A pszichológusok szerint a nemek társadalmilag elfogadott szerepének tudatosulása, a nemhez illő és nem illő viselkedésformák felismerése már a gyerekszobában megkezdődik. A kisfiúk és kislányok viselkedését itt az alakítja, ahogy szüleik bánnak és játszanak velük. A lányokat többet babusgatják, kedvesebben beszélnek és kevesebbet „vadulnak” velük, s így ők megérzik, hogy tőlük csendesebb viselkedést várnak el, mint a fiúktól.
Mire a gyermekek elérik az iskoláskort, a nemek szerepéről már
számos forrásból merítettek ismereteket: anyjuk és apjuk viselkedéséből és a velük játszott játékokból, valamint barátaik viselkedéséből.
Nemrég megvizsgálták, hogyan játszanak a 2-5 éves fiúk és lányok a csecsemőkkel. A kutatók nem észleltek különbséget a két nem között, leszámítva azt, hogy a fiúk egy kicsit jobban érdeklődtek a fiú babák, a lányok pedig a lány babák iránt.
Mennyire fontos a fegyelem?
A fegyelmezést felfoghatjuk a mindennapos nevelés részeként, amelyet a szülők tettekkel, szavakkal és példamutatással végeznek. Alapvető célja, hogy a gyermekeket távol tartsa a veszélyes és elfogadhatatlan magatartásformáktól. Szinte minden kutatási eredmény arra utal, hogy a magatartás leginkább a megfelelő viselkedés jutalmazásával, illetve elfogadhatatlan viselkedés esetén a jutalom megvonásával befolyásolható. Így a gyermek idővel majd önmagát jutalmazza (persze ez belső jutalmazást jelent), és ezzel önfegyelemre tesz szert. A büntetés viszont egyszerűen korlátot állít a nemkívánatos magatartás elé.
Mire a baba mászni kezd, a szülők már sokféle módon alakítják viselkedését – például megtanítják a biztonsági szabályok betartására. A tipegő kisgyermeknek el kell sajátítania, hogyan illeszkedjék be a társadalomba. A gyermekkor derekán a fegyelmezésnek a gyermekek munkához való viszonyára és erkölcsi normáira kell irányulnia. Kamaszkorára a legtöbb gyermek már képes bizonyos fokú önfegyelemre.
