LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az első hónapokban a csecsemőt gyakran kell tisztába tenni és eleinte sokan aggályoskodnak: jól fogják-e a „billenékeny” kisbabát, miközben öltöztetik. Emiatt nem kell aggódnunk; egészen természetes, hogy kezdetben kicsit ügyetlennek érezzük magunkat, de gyakorlattal és türelemmel bele fogunk jönni. A pici babát mindig teljesen vízszintes, sima felületen öltöztessük-vetkőztessük, hogy mindkét kezünk szabadon maradjon. Egyaránt jó a pólyázó, az ágy vagy a padló. Minél rövidebb ideig hagyjuk a babát levetkőzve és ne veszítsük el a fejünket, ha közben sírni kezd. A pici babának nincs mindig ínyére a levetkőztetés, rosszul érezheti magát, ha levegő éri meztelen testét, nyugtalaníthatja, ha levesszük róla a megnyugtató érzést nyújtó ruhát. Ha ezt a védelmet hiányolja, hangos sírásba kezd, de nem azért, mintha mi csináltunk volna valamit rosszul, tehát ne hibáztassuk magunkat. Folytassuk nyugodtan az öltöztetést és gondoskodjunk arról, hogy legyen valami a csecsemő közelében – például felfüggesztett játék -, ami eltereli a figyelmét. Ha a csecsemő már tud mászni, nem nagyon hajlandó egy helyben maradni, ezért az öltöztetés sokszor „menet közben” történik. Ezt a nehézséget ellensúlyozza egy éves kora körül az, hogy már tud segíteni az öltözködésben. Ha például egy tizenegy hónapos kisgyermeknek azt mondjuk, hogy szorítsa ökölbe a kezét vagy nyújtsa ki a karját, általában meg tudja tenni. Így ráadhatjuk a ruha felsőrészét vagy a kiskabátot anélkül, hogy nekünk kellene átbújtatni a karját a kabát ujján. Öltöztetésnél és vetkőztetésnél mindig mondjuk neki annak a ruhadarabnak a nevét, amit ráadunk, illetve leveszünk róla és tegyük játékossá az egész eljárást.
