LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az emberekkel beszélgetve gyakran tapasztaljuk, hogy ugyanazon dolgokról különbözőképpen vélekednek. A tudományos életben sincs ez másként. Ugyanez a helyzet a „rendkívüli tehetség” fogalmának meghatározásával. Több definíciós próbálkozás és magyarázat született. Hany (1987) megállapította, hogy jelenleg több mint száz különböző körülírás létezik ezzel a fogalommal kapcsolatban. Ha például megkérnek egy tanítót a fogalom leírására, akkor leggyakrabban az intelligenciát és a teljesítőképességet emlegeti. Ez olyan meghatározás, amely a tudományos elemzések során alkalmatlannak bizonyult.
A következőkben a különböző felfogásoknak megfelelő négyféle modellt ismertetünk. Az egyik az összefüggések áttekintésére szolgál, ami egyszerűsíti a komplikált szakmai véleményeket.
Abból a feltételezésből indulunk ki, hogy a szellemi (intellektuális) képességek már a korai életkorban megállapíthatók és az élet folyamán lényegesen nem változnak, ami azt jelenti, hogy ezek stabil képességek. A már korán meglévő kiemelkedő szellemi képességek gyakran csak felnőttkorban, bizonyos teljesítményekkel kapcsolatosan manifesztálódnak. Ezen feltételezés legismertebb képviselője az amerikai kutató, Lewis M.Terman (1877-1956), a nagy tehetségű emberek életrajzkutatásainak úttörője.
A húszas évek elején kb. 1500 nagy tehetségű diák hosszú távú nyomon követő megfigyelését kezdte el, amely még most is folytatódik. Amikor már harminc éve vizsgált nagy tehetségű embereket, akkor rukkolt ki Terman a következő feltételezéssel: a gyermek által elért intelligenciahányados (IQ) az élet folyamán nem változik. 1954-ben, halála előtt két évvel írt egy figyelemre méltó cikket,- sok éven át gyűjtött kutatási adatai megcáfolhatatlanul igazolták, hogy az intelligencia önmagában nem elegendő ahhoz, hogy valakit nagy tehetségűnek nevezzünk.
