LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A társadalmi-nevelési feltételek pedig fejlett társadalomban igen sokfélék lehetnek. Ezek között vannak olyanok, amelyek gyermekvállalásra, szülői szerepre ösztönöznek, de vannak ezzel ellentétes társadalmi hatások is, s a körülményeken múlik, hogy adott esetben melyik lesz az erősebb. Hagyományosan a nőket sokkal inkább a szülői szerepre nevelték, mint a férfiakat, s e különbség nyomai – mint láttuk – ma is érezhetők. A különbség azonban ma már egyre jobban csökken. S nemcsak azért, mert a férfiak érdekeltebbé válnak a gyermeknevelésben, hanem azért is, mert a nők számára viszont egyre kevésbé vonzó a „háztartásbeli anyaszerepe, vagy akár annak kissé modernizált változata, amikor kereső foglalkozása mellett lényegében egyedül kell ellátnia a szülői szerepet.
A szülői szereptől való idegenkedés motívumai között találjuk – C. Kirkpatrick szerint – a nő félelmét a terhességtől és a szüléstől, a karrier előnyben részesítését, a kényelmi szempontokat és az anyagi meggondolásokat (idetartozik az ún. „kicsi vagy kocsi” dilemma), a lakáshiányt stb. Sokan arra hivatkoznak, hogy a gyermek korlátozza a szülő mozgási szabadságát, csökkenti szabad idejét és túl sokba kerül. A gyermekvállalás elutasítása mögött azonban valójában igen gyakran a házastársi kapcsolat bizonytalanságai, zavarai húzódnak meg, vagy éppen a teljes diszharmónia. Ezek pedig végső soron többnyire személyiségzavarokból, a családalapításra – sőt sokszor a házasságra való éretlenségből erednek.
De a gyermekvállalás, a szülővé válás motívumai is lehetnek éretlenek. Az egyik leggyakoribb éretlen motívum, hogy a szülővé válás pusztán a felnőtti „státus” velejárójaként, szimbólumaként, a házasságkötés tartozékaként érdekli a fiatalokat; valójában nem gyermekre vágynak, hanem felnőttes előjogokra. Sokakban irreális, romantikus elképzelés él az anyai vagy apai szerepről. A nők pl. gyakran csak azért vágynak az anyaságra, mert vonzza őket a „kisbabám van!” nagy élménye, a szoptatás, a csecsemővel való játékos foglalkozás öröme, s fogalmuk sincs a gyermekgondozással, neveléssel kapcsolatos problémákról, nehézségekről. (Ők azok, akik aztán csalódottnak érzik magukat, amikor a gyermek kinő a csecsemőkorból; esetleg megpróbálják továbbra is kisbabaként kezelni.)
