LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A házasságkötés előtt, az udvarlási periódusban a férfi igen készséges és alkalmazkodó, látszólag minden hatalmi igényéről lemond. Így a teljes lelki egység boldog tudata könnyen kialakul. A nő hatalmi fölénye azonban csak látszólagos és időleges, mert a házasságkötés utáni hónapokban a férfi fokozatosan „hangot vált”: kezdi érvényesíteni az akaratát. Ha az asszony ebbe beletörődik és megkezdi lemondásai sorozatát, kialakul a hagyományos hatalmi képlet, a patriarchális házasság. Ha nem törődik bele, konfliktusok kezdődnek, amelyek sokféleképpen végződhetnek; új hatalmi egyensúly jöhet létre a tényleges erőviszonyok alapján vagy a „fele-fele” alapon. De lehet, hogy az egyik fél csak látszólag vállalja a neki szánt hatalmi pozíciót, s titokban azon mesterkedik, hogy megváltoztassa helyzetét. S végül az is lehet, hogy nem jön létre hatalmi egyensúly, s a házasság felborul.
Merev szerepmegosztás
A polgári házasság hatalmi szerkezetével és a patriarchális hagyományokkal egyaránt szorosan összefügg a rájellemző házastársi szerep- és munkamegosztás. A polgári házasságeszmény szerint a férj a családfő, aki anyagilag gondoskodik feleségéről és családjáról, védelmet és biztonságot nyújt számukra, dönt a felmerülő kérdésekben stb. A feleség feladata az otthonteremtés, a férj segítése, kiszolgálása, a háztartás vezetése, a gyermekek gondozása és nevelése stb. A hagyományok pontosan rögzítik a házastársak szerepkörét, úgy, hogy minden felmerülő feladatról előre tudják, „kinek a reszortja”, melyiküknek kell intézkedni, illetve elvégezni.
Már kora gyermekkortól kezdve megszakítás nélkül folyt a gyermekek felkészítése a házastársi szerepekre, elsősorban a szülők példája révén. A kisfiú, aki naponta tapasztalta, hogy apja nem segít otthon a háztartásban, hanem elvárja, hogy kiszolgálják, hamarosan utánozni kezdte a példát. De a játékok, a ruházkodás és ezer más apróság is a nemek szerepkörének elkülönítését mozdította elő. A polgári életmód minden területén végigvonul a „férfias” és „nőies” megkülönböztetése, elválasztása. Ez a hangsúlyozott elkülönülés egyesek szerint előnyös, mert lehetővé teszi a specializálódást, azt, hogy mindenki többet foglalkozhasson a saját dolgaival, és így jobban értsen azokhoz. Lehet, hogy ennek csakugyan van némi haszna, de sokkal nagyobb a kár, ami abból adódott, hogy mindkét nemet kizárta az élmények és tapasztalatok széles köréből, megnehezítette egymás helyettesítését, sőt egymás mélyebb megértését is. A merev szerepmegosztás miatt ugyanis egyik sem ért a másik dolgaihoz, nem is igen érdeklődik utánuk, hisz úgysem tudna érdemben hozzászólni vagy részt venni. Így viszont kevés a közös téma – ami van, az az unalomig ismétlődik -, a kapcsolat hamarosan elszürkül, ellaposodik, nincs igazi barátság.
Tény azonban, hogy a mai polgári házasságokra a merev szerepmegosztás már nem annyira jellemző, mint a régebbiekre. A feleségek a polgári társadalmakban is egyre nagyobb arányban vállalnak kereső foglalkozást, éspedig a hagyományosan „férfimesterségnek” tartott pályákon is.
