LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A történelmi Magyarország felbomlása nyomán a trianoni békeszerződésben rögzített határokon túlra került a 20,9 milliónyi összlakosság közel 64%-a: a szomszéd államokhoz került 13,3 milliónyi népességből 3,3 millió volt a magyar, ami a korabeli összmagyarságnak nem egészen egyharmadát jelentette.
A romániai magyar kisebbség
A Romániához csatolt egykori magyarországi részeken az 1919. évi első román összeírás 1 378 000 magyar nemzetiségű személyt mutatott ki. Az 1930-as népszámlálás anyanyelvi adataiból viszont egyértelműen kiderül, hogy Erdélyben a magyar anyanyelvűek aránya megközelítően 30% volt.
A békeszerződés keretében Románia elismerte a nagyhatalmak által a szerződés szövegébe beiktatott kisebbségvédelmi előírásokat. Egyebek között vállalta azt is, hogy „az erdélyi székely és szász közületeknek a román állam ellenőrzése mellett vallási és tanügyi kérdésekben helyi önkormányzatot engedélyez”. A két világháború közti romániai kisebbségpolitikai gyakorlat azonban nyíltan a kisebbségi jogok korlátozására törekedett – feledve az erdélyi románság 1918. december 1- jei gyulafehérvári ún. egyesülési határozatának az „együttlakó népek számára” tett ígéretét „a teljes szabadság” biztosítására.
Az 1923. évi alkotmány Romániát „egységes és oszthatatlan nemzetállam”-ként határozta meg és semmilyen tételes kisebbségi jogot sem kodifikált. Mindez megmutatkozott a magyar egyházi, községi tulajdonban lévő földbirtokok állami kisajátításában, a magyar nyelvű iskolák számának radikális csökkentésében, az iskolai, közéleti anyanyelvhasználat szigorú korlátozásában és az erdélyi magyar területeken kijelölt ún. kultúrzónára összpontosított asszimilációs törekvésekben.
