LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Elég általános vélemény, hogy a monogámia válságának legnyilvánvalóbb tünete a házasságon kívüli kapcsolatok mai elterjedtsége. Ennek mértékéről csaknem mindenkinek van valamilyen hipotézise. Az egyéni becslések azonban rendkívül eltérőek, mivel szükségképpen szűk tapasztalati bázisra támaszkodnak. Hazánkban mindeddig nem történt kísérlet e jelenség tudományos felmérésére, holott valóban kulcsfontosságú mutatóról van szó. De a nemzetközi szakirodalom sem bővelkedik erre vonatkozó adatokban. Szinte többet tudunk a primitív népek házasságon kívüli kapcsolatairól, mint a civilizált társadalmakéról.
A legmegbízhatóbb, ma már klasszikusnak számító vizsgálat egy amerikai tudós, a már említett A. C. Kinsey nevéhez fűződik, és a negyvenes évek Amerikáját mutatja be a szexuális viselkedés szempontjából. A vizsgálat során megkérdezett, 40 éves, nős férfiak fele vallotta be, hogy volt már házasságon kívüli kapcsolata, míg a hasonló korú férjes asszonyok közül csak 26%. Az utóbbi években végzett felmérések pedig azt mutatják, hogy különösen a fiatalabb, 20-40 éves házasok körében jelentősen növekszik az ilyen kapcsolatokkal rendelkezők száma.
Az okokat illetően a hagyományos magyarázat a férfi „poligám természetére” vagy a nő „befolyásolhatóságára”, „elcsábíthatóságára”, továbbá arra hivatkozik, hogy a vallástalanság terjedésével az erkölcs szükségképpen lazul. Az ilyen magyarázatok azonban tudománytalanok és egyáltalán nem meggyőzőek, patriarchális-vallásos szemléletet tükröznek. Ma már tudjuk, hogy a férfiak és nők „természete”, vele született adottságai szexuális szempontból nem különböznek olyan alapvetően, mint ahogy azt sokan állítják. Másrészt az adottságok érvényesülése, kibontakozása mindig a társadalmi feltételektől függ. A poligám vagy monogám beállítottság sem vele született adottság, hanem végső soron a tapasztalatok, a nevelés eredménye. A vallástalanság terjedésével pedig legfeljebb a valláserkölcs lazul, ami nem azonos az erkölccsel általában.
A kérdésre vonatkozóan Kinsey-nél találjuk az első, tudományosan megalapozott adalékokat. Kinsey utal arra, hogy az emberi szexualitás eredendően változatosság-kereső tendenciájú. Azt is megállapítja, hogy mindkét nem jobban reagál új partnerre, s hogy a házasság előtti nemi élet megkönnyíti a házasságon kívüli kapcsolatok elfogadását.
