A heroin okzta függőség és tünetei

Az egyik leggyakoribb kábítószer, annak ellenére, hogy elég drága, és rendkívül komoly mellékhatásokat okoz. Nagyon rövid időn belül függőséghez vezet, mely először csak abban nyilvánul meg, hogy a beteg egyre gyakrabban él vele, és egyre nagyobb mennyiségeket használ. A jellemzően fehér, vagy barnás por 2-5 használat után már nehezen tehető le. Mivel ez az egyik legerősebb drog, az elvonási tünetei rendkívül súlyosak. A heroinfüggő emberek élete, és környezetük élete is rámehet a betegségre. Szinte kizárt, hogy orvosi segítség nélkül le tudjanak szokni. Súlyosan rongálja a májat, a vesét, a szívet, és gyakorlatilag mindent. Mivel az immunitás a heroin hatásaira gyorsan kialakul, a függőknek egyre nagyobb dózisokra van szükségük. Az ismételt fogyasztás során már akkora mennyiségeket vesznek magukhoz, amennyi egy nem függő ember légzését szinte azonnal leállítaná.
Az elvonási tünetek is nagyon súlyosak, jellemző a kóros félelem, agresszió, levertség, zihálás, álmatlanság, és fizikai fájdalom is, mely hol éles fájdalomként, hol görcsként emészti a beteg testét. Az emberi akaraterő képtelen ekkora fájdalmat feldolgozni, így puszta akaraterővel leszokni lehetetlen. A tünetek többnyire 3-5 nap után lecsillapodnak. Ha ezt az időt kibírja a függő személy, van esély a gyógyulásra.
A heroin lelki hatását tekintve mindennemű egyensúlyt felborít. A beteget nem érdekli többé a családja, vagy a munkahelye. Egyetlen célja a napi adaghoz való hozzájutás. Mindenfajta felelősségérzetet elveszítenek, semmilyen társadalmi kívánalomnak nem tudnak eleget tenni. Hamar leépülnek a természetes gátlási küszöbjeik is, és egy erkölcstelen életbe zuhannak. Meglopják a hozzátartozóikat, hazudoznak, és bűncselekményeket követnek el. Gyakorlatilag teljesen szétesik a személyiségük, és helyzetüket nem igazán fogják fel, azonban gyakran kilátástalannak tartják. Épp ezért nem ritka az öngyilkosság sem.
Alapvetően elmondható, minél tovább volt valaki heroinfüggő, annál nehezebb a leszokás, annál nagyobb az esélye a visszaesésnek, és annál nagyobb a valószínűsége a testi vagy lelki maradandó elváltozásnak.