Az indiai civilizáció alapját képezi a hinduizmus, mely ez által több egy vallásnál. A hinduizmus kifejezést a XIX. Században alkották az Indiában létező vallások együttes elnevezésére. A hinduizmusnak a hívői szerint nincs kezdete. A hinduizmus tulajdonképpen egy örök út, mely a világegyetem alapvető törvényét követi. Központi elemi az istenségek: Siva, Visnu, Brahma; az istentiszteletek, képmások tisztelete, imaszövegek recitálása, szentiratok (ezek a szartartásmagyarázatok) és az univerzumot leképező ábrák. Fontosak a zarándoklatok, melyek során találkozhatnak az istenükkel. Különlegesek a hindu kalendárium ünnepei, melyek tulajdonképpen az istentisztelet és a szórakozás közötti átmenet. A lelkek ujjszületését egy erkölcsi törvény, a karma szabályozza. Van lehetőség az újjászületéstől való megszabadulásra, mint például a helyes cselekedetek vagy istennek szentelődés által vagy a bölcsesség és tudás útját választva.
Az iszlám nem csak vallás jelent, hanem jogi normát, egy életmódot, és a politikai nézetek összességét is. A VII. században alakult ki Arábiában. Mohamed próféta alapította isteni kinyilatkoztatásokra. Átterjedt Közép és távol- Kelet egy részére, Kelet, Nyugat és Észak- Afrikára.
Ebben a civilizációban játsszák a legnagyobb szerepet a hagyományok. Az iszlám vallás szabályait követi az iszlám jog is.
Alapvető eleme a társadalmi igazságosság, mely jelent egyben egyfajta szolidaritást, kölcsönös felelősséget a társadalom és az egyének között és jelenti a lét koherens, igazságos egységét is egyben.