LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A mitológiai Mahásivarátri alkalmával Síva előadja a teljes megértés, a megvilágosodás,az önfelismerés táncát. Ebben a táncoló helyzetben Síva neve: Natarádzsa.
A tánc a teljes önfelismerés felett érzett extatikus örömöt szimbolizálja. Olyan állapot ez, amelyben az Én túllépett az ember három tudatállapotán, a mélyalvás, az alvás és az ébrenlét tudati állapotain. Elérkezett a negyedik tudatállapotba, a turija állapotába. Ez az ember számára soron következő stáció, a teljes én-felismerés tudata.
A Mahásivarátri alkalmával Síva leteszi háromágú szigonyát, és a Natarádzsa extatikus táncába kezd.
A Mahásivarátri szó szerinti jelentése: Síva nagy éjszakája. Az éjszaka a tudás hiányát, a sötétséget jelképezi, az Taman ismeretének hiányát, és azt az embert, aki a világot még annak dualitásában, kettőségében látja, fogja fel. Natarádzsa tánca a sötétség éjszakájából való kiemelkedést, az önfelismerés tökéletes tapasztalatát, az Én tudásának hajnalát, a szellemi tunyaság legyőzését, és a halandó anyagi világnak kiszolgáltatott ember átváltozását,a transzcendentummal való egyesülését jelképezi.
A táncoló istenségnek négy karja van. A jobb felső kar egy kis homokóra formájú dobot (damaru) tart, ez szabályozza a tánc ritmusát, sebességét. A bal felső kar kezének ujjai félholdformát öltenek. A tenyérből apró lángok csapnak fel.
Natarádzsa a tánc közben egy lábon áll, egy legyőzött démon (Apaszmárapurusa) hátán. Másik lába majdnem vízszintesen a levegőben van, testhelyzete mégis tökéletesen kiegyensúlyozott. A táncolóalakot apró lángnyelvek ölelik körül.
Míg az egyik láb lebegve pihen, a másik szilárdan áll a földön, pihenő tartása az Én megismerését, földön álló lába pedig a világban történő részvételét jelképezi. A lábai alatt legyőzve heverő törpedémon az ember önös szándékait, önös énjét jelképezi.
