LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Noha a Hold tömege a Földének csak 1.2%-át teszi ki, a Hold a Naprendszer holdjai közül az ötödik legnagyobb. Teliholdkor egünkön a legfényesebb objektum a Nap után, és gravitációjának erős hatása van a bolygónkra. Azonban a Hold túl kicsi ahhoz, hogy vonzásával jelentősebb légkört tartson meg maga körül, és mivel geológiai aktivitása már régen megszűnt, kísérőnk élettelen, poros és halott világ. Eddig tizenkét ember járt a felszínén és több mint 380 kg holdkőzetet gyűjtöttek össze, de a tudósok még mindig nem tudják pontosan, hogyan is keletkezett. A legtöbb csillagász elfogadja az óriási becsapódás elméletét, amely feltételezi, hogy a folyamat 4.5 milliárd évvel ezelőtt, amikor egy nagy tömegű aszteroida eltalálta a fiatal Földet. A kidobott anyag egy gázból, porból és kőzetből álló, masszív felhőt képezett. A hő kisugárzódott, így a felhő gyorsan elkezdett hűlni. A kidobott anyag legnagyobb része körpályára állt a Föld körül, és összetapadva sűrű, fánk alakú gyűrűt képezett. Az ütközések során a szikladarabok addig növekedtek, míg végül egyetlen test összesöpörte a maradék anyagot, a Hold. Életének első 750 millió éve folyamán a Hold heves meteorbombázások korát élte át, a becsapódások megrepesztették a kérget, és az egész felszínen krátereket hoztak létre. Mintegy 3.5 milliárd évvel ezelőtt milliárd évvel ezelőtt a bombázások intenzitása lecsökkent, és jelentős vulkanikus tevékenység korszaka kezdődött. A kéreg repedésein keresztül, 100 km mélyről felszivárgott a láva és megtöltötte a mélyebben fekvő nagy krátereket. A láva megszilárdult, és létrejöttek a „mare”-nak nevezett sík, sötét színű bazaltos medencék. A vulkanikus tevékenység kb. 3.2 milliárd évvel ezelőtt megszűnt, és azóta a Hold viszonylag halottnak tekinthető.
