LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A házaspár, mint már annyiszor most is kora hajnalban indult útnak, hogy kedvenc időtöltésüknek a horgászatnak szenteljenek egy csodaszép nyári napot. Ez nap azonban különbözött a korábbi horgásznapoktól, mert ezúttal ismeretlen horgászvizet választottak a tett színhelyének. Tették ezt azért is, mert Harkányban nyaraltak és meg akarták ismerni a baranyai csodás horgászvizeket, valamint egy baráti horgász házaspár elbeszélése alapján, – akik szinte áhítattal meséltek erről a helyről – elsőként kiválasztották a szőkei horgász tavat.
Az alföldi embereket szinte megbabonázza, a hegyes dombos vidék, ezért már az utazás közben roppant elégedettek voltak választásukkal, tetszett az oda vezető út is. Úgy gondolták, ha kicsit sikeresek lesznek a horgászatban is, akkor ez nap már maga a főnyeremény. Harkányt és Pécset összekötő útról lekanyarodva kicsit elveszettnek érezték magukat (akkor még nem a GPS irányított), egy kis kérdezősködés és térképnézegetéssel elnavigáltak a horgász tóhoz. Szerencse, hogy a szorgos paraszt emberek még korábban kelnek, mint a horgászok, így mindig van kitől megkérdezni az útvonalat.
Egyszer csak vége szakadt az útnak, távolból már látható volt a sima víztükör. Felsóhajtottak, jaj de jó megérkeztünk!
Ezt a megállapítás megkérdőjelezhetetlen volt, mert az út végén, a tó partján egy büfé állt, a büfé felirata nem hagyott a házaspár számára semmilyen kétséget.
„Horgászoknak, vadászoknak és mindenféle hazudozóknak” címmel hirdette a horgász vadász emberekről a véleményét, kínálta a portékáját és cégérével adott egyértelmű útbaigazítást a tudatlan horgász utazónak. A feliratból azonnal tudták jó helyen jártak.
Közismert, hogy a horgász történetekben a kifogott halak mérete az idő múlásával egyre nagyobb. Színesen, szépen tudnak mesélni, újra átélik a történet minden percét, de valahogy hazudós emberként tartják számon őket.
Bizonyára tudta ezt a büfé vezetője is, valószínűleg ő is horgász vagy vadász volt, esetleg más hazudozós hobbit űző ember, akinek humorérzéke elvitathatatlan.
A horgászok elégedettek voltak, tudták, olyan helyre érkeztek, amely szinte olyan mintha otthoni vizeken járnának.
A házaspár nem szeretett hazudni, ezért minden alkalommal, amikor a horgászatot megkezdték a következő módon fohászkodtak. Sajnos fohászukat a halak nem mindig hallották meg.
„Istenem add, hogy legalább akkora halat fogjak, hogy ha hazaérek a szomszédoknak, barátoknak ne keljen hazudni.”
