LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A hűség hagyományos felfogása, amely a zárt házasság tipikus jellemzője volt, napjainkra tarthatatlanná vált. Egy olyan norma, amelyet az érintettek többsége rendszeresen megsért, teljesen elveszti hatékonyságát; a hűség, mint kizárólagosság, valójában sohasem funkcionált jól, mivel mesterkélt volt. A hűség fogalmát ezért felül kell vizsgálnunk, át kell értelmeznünk, reális, az egyéni fejlődést és a társadalmi haladást egyaránt szolgáló tartalommal kell megtöltenünk.
A hűség lényege valamilyen elkötelezettség; e nélkül nem beszélhetünk hűségről. De, hogy ez az elkötelezettség mire irányul és milyen mértékű, az már változó, sőt nagyon is különböző lehet. A hagyományos házasságban az elkötelezettség, mint láttuk, teljes kizárólagosságot és maximális (életfogytig tartó) állandóságot, felbonthatatlanságot jelentett. Korunk változásai azonban mindkét kritériumot megkérdőjelezték. Napjainkban új típusú elkötelezettségek jönnek létre, amelyek igyekeznek alkalmazkodni a megváltozott életformához és az egyéni igényekhez. Az elkötelezettség korszerű formái éppen a házastársak egyéni igényeinek kielégítésére, személyiségük fejlesztésére irányulnak. Egy bizonyos: bármilyen feltételekkel kötelezzük el magunkat, ez az adott feltételek keretei között felelősséget jelent – s minél nagyobb a szabadságunk, annál nagyobb a felelősségünk.
A korszerű házasság nem gyerekjáték, s nem is lelkileg éretlen ifjú embereknek szánt kísérletezési vagy gyakorlási terep, hanem érett személyiséget, és megfelelő előkészületeket igénylő, komoly vállalkozás, amely csak lépésről lépésre, éveken át tartó önnevelő és kapcsolatépítő munkával valósítható meg. Ehhez a vállalkozáshoz hűségre és állhatatosságra van szükség – éppen idő- és munkaigényessége folytán -, vagyis arra, hogy többé-kevésbé tartósan elkötelezzük magunkat egyéni és közös céljaink elérésére.
