LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A korszerű házasság nemhogy nem zárja ki a hűséget, hanem épp ellenkezőleg, teljesebb, mélyebb, igazi megvalósuláshoz segíti. Mert mi tulajdonképpen a házastársi hűség lényege, alapkritériuma? Az, hogy nem létesítünk tényleges szexuális kapcsolatot mással? És aki csak megkíván szexuálisan egy-harmadikat, vagy beleszeret, de nem fekszik le vele, az nem hűtlen? S mit mondjunk arra, aki szexuálisan ugyan nem „lép félre”, de pl. gazdaságilag vagy karrierje szempontjából hátrányos helyzetbe hozza, becsapja, „átejti” házastársát, vagy egyszerűen csak nem segíti, nem törődik vele? Az ilyen embert lehet hűségesnek tartani?
A probléma gyökere abban van, hogy a házastársi hűséget jónéhányan még ma is azonosnak tartják, összetévesztik a szexuális kizárólagossággal, holott a kettő nem mindig esik egybe. Más a szerelem és más a hűség; az utóbbira akkor is szükség van, amikor a szerelem már elmúlt. A hűség lelki beállítottság: elkötelezettség valaki iránt, akit szeretünk, éspedig a szerelemtől függetlenül is – tehát nem mint másneműt, hanem mint embert,egyéniséget. Sokféle hűség van: gyermeki hűség, szerelmi hűség, baráti hűség, hűség a néphez, a hazához stb. Mindegyiknek az a lényege, hogy szolidárisak vagyunk, kitartunk amellett, akit, vagy amit jónak és fontosnak tartunk, nagyra becsülünk. A hűség feltételez bizonyos lelki stabilitást, megbízhatóságot, állhatatosságot, de nem feltétlen velejárója a kizárólagosság. Pl. hű barátai lehetünk több embernek is, ha az érdekeik összeegyeztethetők. Ugyanez érvényes a házastársi hűségre. A hűségnek a társunkkal való szolidaritás, a kölcsönös segítőkészség a lényege.
A hűség hagyományos felfogása a szexuális kizárólagosság mellett azt hangsúlyozta, hogy a házastársak kötelesek szeretni egymást, és bármikor rendelkezésére állni egymásnak szexuálisan. A hűség elleni merényletnek számított, ha valaki nem volt hajlandó „teljesíteni a házastársi kötelezettségét”; ez volt a férjek egyik leggyakoribb vádja feleségük ellen. (Sajnos, ma sem ritka vád.)
A hűség ilyen felfogása azonban ellentétes az emberi természettel: azzal a lélektani törvényszerűséggel, hogy érzelmeket – a szeretetet, a nemi vágyat – nem lehet kikényszeríteni, parancsszóra létrehozni. Igaz, a nő testi odaadását lehet, de ez egyenlő a házastárs megerőszakolásával vagy prostituálásával. Emellett a kikényszerített odaadás és kizárólagosság, mint láttuk, előbb-utóbb csaknem biztosan szexuális zavarokat idéz elő.
