LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Eltérő vélemények fogalmazódnak meg a japán civilizációval kapcsolatban. Egyes nézetek szerint egy külön kultúrát alkot, míg más álláspontok szerint egy kultúrát alkot a kínai civilizációval és együtt tekinthetőek egy távol- keleti civilizációnak.
Kr. e. 100 -400 között fejlődött ki a kínai civilizációból, így nem meglepő hogy a „tanai2 azonosak. A kínaiakhoz hasonlóan a japánok se kötelezik el magukat egyetlen egy vallás mellett, hanem mindig az alkalomhoz illő szertartást választják. Az is érdekes, hogy a japán nyelvben egyetlen szó sem azonos a vallás szóval, mindig konkrétan megnevezik a megfelelőt és azt vallják, hogy nekik hitük van nem vallásuk.
Három irányzat van jelen a japán civilizációban: a sintoizmus, buddhizmus, konfucianizmus.
A sintoizmus egy ősi panteisztikus vallás. A természeti körforgással azonosítja az istenségeket. Nagyon hangsúlyt fektetnek a császár, az ősök és a természeti erő tiszteletére. Legfontosabb alapelve a tisztaság. A vallás középpontjában a vallásgyakorlatok és a mítoszok állnak. A vallásgyakorlat részét képezik az otthoni szertartások, ünnepségeken való részvétel és a hagyományos templomi szertartások. A buddhizmus valójában Indiában fejlődött ki és terjed át Japánba. Ki kell emelni a zen-buddhizmust, mely nm rendelkezik kifejlődött dogmarendszerrel, mivel a gyakorlói úgy gondolják, hogy a szabályok gátolják a tudat mélyére való jutást, amit csak zen élményben lehet elérni. A konfucianizmus célja a a harmónia elérése, a jing és jang összhangjának megteremtése. A középpontjában egy humanista tanítás áll, mely nyitott egy magasabb rendű erkölcsi törvény irányába. A tanítók és a hagyományok tiszteletére épít. Az uralkodók magukat az égi felhatalmazás megtestesítőinek tekintették.
