LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az a pszichikus folyamat, amely képzetek, illetve a maguk egészében a valóságban közvetlenül nem észlelt gondolati szituációk létrehozására vezet, alkotja a képzeletet. A képzelet részben a kívánt, lehetséges jövőre vonatkozó képmások megteremtésére irányul, részben annak a megjelenítésére, ami hiányzik ugyan a pillanatnyilag adott tapasztalatból, de annak jelenlevő elemeiből megalkotható. Lehet, hogy ezek a képmások csupán reprodukálják azt, ami van vagy volt, de lehetséges az is, hogy előlegzik az eljövendő újat és a gyakorlati cselekvéseket ennek valóságos megteremtése felé irányítják. Minél valóságosabb a visszatükrözés az elképzelésben, annál produktívabb a képzelet szabályozó és ösztönző tevékenysége, amelyet a képi általánosítás nagy ereje jellemez. Ez utóbbit a művészi alkotás folyamatában láthatjuk a legvilágosabban. A képzelet anyagát a képzetek szolgáltatják, amelyek a tudatban átalakulnak – különösen az alkotó képzelet esetében.
Az észlelés és a képzelet nem önálló tudati erők vagy képességek; egységükben és kölcsönös kapcsolatukban kell felfognunk őket. A képzet lehet a múltbeli hatások „nyomainak” egyszerű reprodukciója, az észleletek felelevenítése. Leggyakrabban azonban nem más, mint számos érzéki benyomás szintézise. A képzet olyan „szellemi forma, amely tartalmilag összehasonlíthatatlanul gazdagabb az őt megelőző foknál…, szintetikus forma, amelyben összegyűl mindaz, amit az ember a tárgyról tud”.
A képzelet mintegy a keresztúton áll az érzéki és a racionális megismerés között: valami konkrét, szemléletes, ami még megőrizte magában a tárgy valóságos kapcsolataiban való életének „rebbenését”, de ugyanakkor már távolabb áll a valóságtól, mint ennek az érzetek és észleletek formájában történő, közvetlen visszatükrözése.
