A keresőnek meg kell felelnie azoknak a kihívásoknak, amelyeket vele szemben támaszt az élet. Gondoskodnia kell a létfenntartásáról, megfelelő módon kell teljesítenie a családi kötelezettségeit, és a spirituális feladatainak is meg kell felelnie. A kereső legnehezebb feladata abban áll, hogy teljesen részt kell vennie a világban, de fel kell vállalnia az emberi lét teljes felelősségét is, amelyeket nem jobban, és nem rosszabbul kell teljesítenie, mint másoknak. Emellett el kell fogadnia a saját karmáját és a mindennapokat, bármit hozzanak is. Nem szabad szó nélkül tűrnie az elnyomást, sem önmagát túlságosan fontosnak tekintenie, hanem mindenre a lehető legnagyobb higgadtsággal kell reagálnia, anélkül, hogy megközelíthetetlenné válna. Mert a megközelíthetetlenség könnyen elszigeteli az embert a mindennapi élettől.
Az egyik legnagyobb probléma, amellyel a kereső a nehéz idők nyomása miatt szembesül, a helyes mérték megőrzésében áll. Egyensúlyt találni a belső munka és a külső tevékenység között, ami nem mindig érhető el könnyen. Ehhez jön még, hogy minden korban, amikor fokozódik a világ szenvedése és a katasztrófák száma, az életnek még egy harmadik, párhuzamosan futó oldala is megjelenik, és megsokszorozza a kereső ember problémáit. Minél fejlettebbé válik a képessége, hogy sok mindent megértsen, annál erősebb lesz a nyomás és a fájdalom is, amit érez. Mert minél messzebbre jutott az ösvényen, annál erősebbé válik a képessége, hogy reagáljon, annál többet gondolkodik a jövőn, annál több elképzelést sző, és annál tisztábban tudja megítélni az előtte álló lehetőségeket is.
Így egy emberben a legkülönbözőbb irányultságok működhetnek együtt:
– a belső tanítvány, aki tudatosan a hierarchia és a szellemi élet felé irányítja a figyelmét;
– az elfoglalt, külső ember, akit teljesen igénybe vesz a sokoldalú tevékenysége, emellett vállalja az intelligens állampolgár szerepét is, és kész arra, hogy nemzeti felelősséget vegyen magára;
– és a szenvedő, mélyen érző ember, akit gyakran megzavar a világ szenvedése, aki fájdalmasan reagál embertársai problémáira, megrendülten nézi a világ helyzetének rettenetes pszichológiai eseményeit, és megdöbbenti a jelen.
Az életnek ez a háromszoros találkozása, amelyet minden igaz kereső megél, lehetőséget nyújt arra, hogy egyénileg felvállalja a hierarchikus felelősség egy kis részét.