LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A keresztre feszítés menetének konkrétan az első állomása volt, hogy az elítéltet meztelenre vetkőztették. A lemeztelenítés megfosztotta még utolsó méltóságától is az áldozatot, szimbolikus jelentőséggel bírt tehát. Jézus lemeztelenítésének mértékéről eltérőek az álláspontok, egyes nézetek szerint egy ágyékkötőt adtak rá.
Volt rá példa, hogy az elítélt karjait kötéllel rögzítették, de alapvetően a szegezés volt az elterjedt.
Pierre Barbet foglalkozott részletesen azzal a kérdéssel, hogy egészen pontosan hol is történt anatómiailag a kéz kiszegezése. Amputált karokkal végzett kísérleteket a témában, és arra a következtetésre jutott, hogy a kéztőnél kellett történnie a kiszegezésnek, hiszen véleménye szerint a szögeket ha a tenyérbe verték volna, nem tartotta volna meg a test súlyát. A párizsi sebész úgy állapította meg, hogy a szög a kéztő csontjai közt haladt át, az ún. Destot – nyíláson.
Zugibe professzor cáfolta az előző álláspontot, és a torinói leplen látható nyomokból arra következtetett, hogy a szöget a tenyér csukló felé eső részén ütötték át. Zugibe elgondolása arról, hogy így is tartotta a test súlyát a kéz, alátámasztható azzal is, hogy az ülőke és lábtámasz is segítséget nyújtott a test tartásában. Rövid ideig vita volt akörül, hogy a lábakat csak egy kötéllel rögzítették – e vagy azt is szegezték. A dilemma eldőlt, amikor megtalálták egy megfeszített átvert sarokcsontját.
A rómaiaknál elterjedt megfeszítés alkalmával több típusú keresztet használtak. A leggyakoribb a latin kereszt használata volt, de előfordult, hogy X vagy T – alakban rögzítették a gerendákat egymáshoz. A görög kereszt esetében két egyenlő gerendát használtak, melyeket középütt rögzítettek. Időnként előfordult az egy gerenda alkalmazása, mely esetében az elítélt kezeit a feje fölött rögzítették. A keresztek lehettek alacsonyak vagy magasak. Az előbbiek esetében a megfeszített lábai csupán kb. 35 cm-re voltak a talajtól.
