A baba a térde, alsó lábszára és lábfeje izmait csak tíz, tizenegy hónapos korában tudja tudatosan szabályozni, ekkor lesz elég erős ahhoz, ekkor lesz megfelelő az egyensúlyérzéke, hogy testének egész súlyát a lábfejére helyezze és felálljon. Három hónapos korban, amikor a baba már tartani tudja a fejét, egyik kedves játéka lesz, hogy miközben ülünk, szembe fordítjuk magunkkal úgy, hogy talpa a térdünket érintse. Amikor emelgetjük, érzi, hogy a lábfeje a lábunkhoz ér. Így kezd ismerkedni azzal az érzéssel, hogy mit jelent megtartani a súlyát. A fejét mindig tartsuk meg. Hat hónapos korában, amikor ebben az álló helyzetben tartjuk, a kisbaba már ugráló mozdulatokat végez: ritmusosan behajlítja, majd kiegyenesíti a térdét. Hét-nyolc hónapos korban ugrálás helyett már inkább táncolómozdulatokat tesz, egyik lábáról a másikra szökdécsel. A kisbabák gyakran egyik lábfejüket ráteszik a másikra, aztán kihúzzák az alul levő lábfejüket és többször is megismétlik ezt a „tánclépést”. Még nem az egész talpán, csak lábujjhegyen áll. Kilenc-tízhónapos korban már teljes súlyával rá tud nehezedni a lábfejére, de egyensúlyozni még nem tudja magát. Ha hónaljánál fogva jól tartjuk, ránehezedik a lábára és megpróbálja az egyik lábát a másik elé tenni. Ahogy ölünkben így tartjuk, megpróbál lépegetni. Ebben a szakaszban még fontos, hogy erősen fogjuk a babát és mi tartsuk súlya nagy részét, mert egyensúlyérzéke még fejletlen. Tíz hónapos kor után már sokkal jobban tudja irányítani térd- és lábfejizmait. Ilyenkor kezd próbálkozni azzal, hogy egy bútorba kapaszkodva, felhúzza magát, de egyensúlyozó képessége még nem elég fejlett ahhoz, hogy hosszabb ideig megtartsa magát.