A fogalomalkotáshoz és a fogalmak alkalmazásához először meg kell értenie a gyereknek a „hasonló” és a „különböző” alapfogalmát, felismernie az egyes dolgok hasonlóságát, illetve különbözőségét, majd ezeket gondolatban összekapcsolnia. Másfél és kétéves kora között tapasztaljuk, hogy automatikusan végzi ezt a csoportosítást, amikor több olyan tárgy kerül eléje, amelyek hasonlóságot is mutatnak, de különböznek is egymástól. Az egyik csoportba sorolja például azokat, amelyek gömbölyűek és gurulnak. Egy másik csoportba kerülnek azok, amelyeknek élei vannak és négyszögletesek, például az építőkockák. Amelyeknek négy lábuk van és nyávognak, cicák, amelyeknek két lábuk van és repülnek, madarak. Ezután következik a fogalmak elemzése. A harmadik évben a kisgyerek azzal jelzi, hogy megérti a fogalmakat, hogy beszélni kezd. Nagyon nehezen tudna haladni a fogalomalkotásban, ha nem tanulna meg beszélni. A kétéves kisgyerek még minden cicára, amit lát, azt mondja, hogy „cica”, akkor is, ha az a család macskája, a könyvben látott cica, a szomszédék cirmosa vagy az ő játék cicája. Gondolataiban ezekre az egymástól különböző dolgokra egyetlen elnevezés szerepel. Három éves kora táján már több,eléggé bonyolult különbséget is felfog és ki is tud fejezni. Tudja, hogy ezek mind cicák, tehát ismeri a „cica” általános fogalmát, ugyanakkor tud már finom különbségeket is tenni, mert már mondja, hogy: „az én cicám”, „a te cicád”, „játék cica”, „a cica a könyvben”, „megnézem nagyi cicáját”. A játék fontos eszköz az érettebbé válás folyamatában. A hároméves kisgyereknél már megfigyelhetjük a tervezés képességének jeleit. Azt játssza, hogy autói közlekedési dugóba kerültek, de már előre odaállítja a rendőrautót és az autómentőt, tehát képes arra, hogy átgondolja a helyzetet.