A baba életének első évében megtanult mászni, felállt, talán már néhány lépést is tett. Amikor mindezekre képessé vált, kialakult benne a fizikai teljesítőképesség és önállóság érzése. Elindul, hogy maga fedezze fel a világot, már nem kell arra várnia, hogy mi vigyük oda hozzá. A második évben megszilárdítja az első évben elsajátított fizikai készségeket és elsajátítja az egyik legnehezebb szellemi tevékenységet, a beszédet. Azon igyekszik, hogy beszéd útján fejezze ki gondolatait és kívánságait; okosodó kis agyával már felfogja, hogy tőlünk független, önálló lény, kezd kialakulni az én tudata. Gyakran bosszantja ebben az évben, ha valami nem sikerül neki; lehet, hogy gyakrabban lesznek dühkitörései. Sok-sok szeretetet, még az eddiginél is lényegesen több bátorítást és állandó, biztos támaszt igényel. Egy éves korában, amikor olvasunk neki, szívesen nézegeti velünk együtt a szép képes, mesés könyveket. Élvezi a mókázást; ha valamivel sikerült bennünket megnevettetnie, fáradhatatlanul ismétli, hogy újból és újból nevessünk. Segít az öltözködésnél: tudja, hogy fölfelé kell nyújtania a karjait, amikor a pulóvert akarjuk ráadni. Megérti az egyszerű, gyakran használt szavakat: cipő, pohár, „nem szabad” satöbbi. Némelyik baba egy éves korában már egynéhány érthető szót is ki tud mondani. 15 hónapos korában már mutatja, hogy ő szeretne fésülködni. Megérti, mi az, puszit adni és, ha kérünk tőle, ad. Felvillanyozza, ha valami új tevékenység sikerül neki, boldogan segít az egyszerűbb háztartási teendőkben, például a portörlésben. Bár nem minden szót ért még meg belőle, de egész mondatokat is képes már ebben a korban felfogni.