A jövő házassága igen magas fokú, kölcsönös megértést feltételez, ez az alapja az egymás iránti teljes bizalomnak, az egymás számára biztosított szabadságnak.
A kölcsönös megértés kialakítása és fenntartása azonban nem könnyű feladat. El kell sajátítani hozzá az őszinte önfeltárás, a másik helyzetébe, lelkiállapotába való beleélés képességét, s általában a mélyebb megértéshez szükséges lelki feltételeket. Ezzel azonban nemcsak házastársi kapcsolatunkat emeljük minőségileg magasabb színvonalra, hanem önmagunkat is.
A kulcsfogalom ebből a szempontból az őszinteség. A zárt házasság törékeny, irreális ideáljai csak képmutatással tarthatók fenn, s ez a kapcsolat fejlődését éppúgy „leblokkolja”, mint a házastársakét. A zárt házasságot úgy átjárja a hazugság áporodott légköre, mint a sosem szellőztetett és csak hellyel-közzel takarított lakást az elhanyagoltság bűze. Természetesen ezt is meg lehet szokni, mint mindent, s akik benne élnek, talán nehezen veszik észre, milyen fojtó légkör veszi körül őket.
Szerencsére korunk mozgalmassága, az új eszmék gyors terjedése egyre több esélyt teremt arra, hogy a zárt házasságok kimozduljanak a holtpontról, vagy megálljon és visszaforduljon lassú hanyatlásuk folyamata.
Az ember eredendően őszinte lény
A közösségben élés, az illem és a jó modor szabályai szinte rákényszerítik az embert nemcsak igazi érzéseinek, gondolatainak eltitkolására, hanem bizonyos konvencionális, „ártatlan hazugságokra” is. Ha egy ismerős hogylétünk felől érdeklődik,
rendszerint olyasmit felelünk, hogy „Köszönőm jól, és Ön?” – holott esetleg bőven volna miről panaszkodnunk. Ugyanígy, ha a házasságunk felől kérdeznek, a válasz: „Egész jól megvagyunk. ..”- még akkor is, ha éppen hadiállapot van. Az ilyen kis füllentéseket könnyen kimagyarázzuk : nem akarunk terhelni másokat problémáinkkal, nem szeretnénk, ha sajnálkoznának vagy kárörvendve elpletykálnák stb. Ezer és egy okunk van rá, hogy ne legyünk teljesen őszinték. Megtanultuk, hogy valamely kérdésre milyen választ várnak tőlünk, és milyen válasz szolgálja legjobban érdekeinket; ez a két tényező dönti el a választ.
Sokan azonban meg vannak győződve arról, hogy legalábbis fontos kérdésekben vagy a számukra fontos emberekkel mindig őszinték. A házastársunk a számunkra fontos emberek közé tartozik. De vajon őszinték vagyunk-e hozzá mindig?
Az őszinteség a házasságban magától értetődő követelménynek tűnik, pedig valójában egyike a legnehezebben megvalósíthatóknak.