LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Különösebb bizonyítás nélkül is belátható, hogy korszerű nevelést csak korszerű házasságban élő szülők adhatnak. Egy hagyományos-kispolgári családban a nevelés is csak hagyományos kispolgári lehet. A nevelés korszerűsítése tehát feltételezi, sőt megköveteli a házasság korszerűsítését.
A korszerű házasság olyan alapelveket valósít meg, amelyek egyben nevelési eszmények is: egyenrangúság, nyitottság és fejlődőképesség, személyi autonómia, alkotó önmegvalósítás stb. Milyen hatással lehet a gyermekre pl. az, hogy szülei nem törekszenek egymás kisajátítására, birtoklására, hanem kölcsönösen tiszteletben tartják az egyéni szabadságjogokat? (Természetesen a gyermek szabadságjogait is beleértve.) Ilyen házasságban a gyermek hamar megtanulja, hogy ő sem sajátíthatja ki magának sem anyját, sem apját; így könnyen hozzászokik ahhoz, hogy mások jogait tiszteletben tartsa. De megszokja azt is, hogy bizonyos szabadságjogok őt is megilletik.
A nyitott házasságban nem fordulhat elő, hogy érzelmileg túlfűtött, egészségtelenül szoros kötődés jön létre az egyik szülő és a (rendszerint ellentétes nemű) gyermek között, ami a családon belüli féltékenység melegágya, a házastársi viszony alapvető zavarainak előidézője vagy következménye. A hagyományos házasságban szexuális és egyéb diszharmóniák miatt gyakori volt, hogy az egyik szülő (többnyire az anya) mintegy partnerpótlékot keresett gyermekében, benne keresett kárpótlást a házasság unalma, elégtelensége vagy kudarca miatt, s ezzel veszélyesen magához kötötte, még serdülő- és ifjúkorban sem engedte érzelmileg önállósulni gyermekét. Ez a túlzott kötődés ugyanakkor a szülő számára is megnehezítette, hogy igazi megoldást találjon a házassági problémákra. A korszerű házasság nem zárja el az utat a szülő egészséges érzelmi és szexuális igényei előtt, nincs szükség „partnerpótlékra”, így a gyermek is szabadon fejlődhet.
