LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A klasszikus kor, amely i.sz. 250 körül kezdődött, a maja birodalom aranykora volt. Mintegy negyven jelentős nagyváros épült, mint például Tikal, Uaxactun, Copan, Bonampak, Dos Pilas, Calakmul, Palenque vagy Rio Bec. A nagyvárosok népessége 5000 és 50000 fő között váltakozott, a virágkoban pedig az egész maja népesség elérte a kétmillió főt.
Feltárások során köztereket, palotákat, templomokat, piramisokat találtak, sőt labdajátékokhoz kialakított tereket is – ezek a játékok rituálisan és politikailag is fontos részei voltak a maja kultúrának. A maja nagyvárosokat rengeteg földművelő látta el terménnyel. Jóllehet a maják kezdetleges égetéses földművelést folytattak, néhány fejlettebb technikát is kifejlesztettek, például az öntözést és a teraszos földművelést.
A maják igen vallásosak voltak, számos természeti erőt megtestesítő istenséget imádtak, mint a nap, a hold, az eső vagy a kukorica istenét. A társadalom élén a királyok álltak – ahogyan ők nevezték „kuhul ajaw” vagy szent urak), akiknek isteni származást tulajdonítottak. Úgy tartották, hogy a királyok a közvetítők az istenek és az emberek között, és a maja kultúrában oly fontos vallási ceremóniákat is vezettek.
A klasszikus maja korban sok templom és palota lépcsős piramis alakban épült, bonyolult reliefekkel és feliratokkal díszítve. Ezek az építmények Mezoamerika nagy művészeivé emelték a majákat. Vallási gyakorlatukhoz kötődik az, hogy egyes tudományágakat igen magas fokra fejlesztettek, mint a matematikát vagy az asztronómiát, bevezették a zérus használatát, és komplex 365 napos naptári rendszert dolgoztak ki. Jóllehet a majákkal foglalkozó első kutatók azt gondolták, hogy ez egy békés társadalom volt papokkal és írnokokkal – a későbbi vizsgálatok, amelyek kiterjedtek a művészetre és a templomi feliratokra, egy kevésbé békés oldalát mutatta meg a kultúrának. Fény derült a maja városállamok rivalizálására és a vallásos emberáldozat gyakorlatára is.
A klasszikus maja kort komolyabban az 1830-as években kezdték el kutatni. A XX.század elejére-közepére hieroglifáiknak egy kis részét sikerült megfejteni, történelmükről és kultúrájukról is többet megtudtunk. A legtöbb ismeret, amit a történészek a majákról tudnak, építészetükből és művészetükből származik. A kőbe vésett feliratokon kívül fakéregből készült papírra is írtak, négy ilyen papírból készült könyvükről tudjuk, hogy fennmaradt.
