LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Nagyon sokat lehet hallani és olvasni arról , hogyan kell a gyerekeket nevelni . Sok a jó tanács , tapasztalat is – ennek ellenére gyakran fordul elő , hogy hibát követnek el a szülők . Mindenki a saját legjobb tudása szerint igyekszik mindent megadni a gyerekeinek , de sajnos van , amikor nem vesz észre apró dolgokat , amiből később konfliktus adódhat . Akkor viszont visszagondolva meglátja a hibáit . Talán ez a jobbik eset , amikor bevalljuk , ha elrontottunk valamit .
Ahol több gyerek van a családban természetesen a figyelem is többfelé osztódik . Előfordul , hogy valamelyik gyerek nem kapja meg azt a törődést , amit szeretne , vagy amit éppen a testvérei kapnak . Legtöbbször ez a középső gyerekekkel történik meg – hiszen az első gyerek az első , a kedvenc , a minden – míg egyedül van , aztán a középső gyereknél már gyakorlottabban zajlanak az események – de amikor a kicsi születik , akkor már mindent jól akarnak csinálni , több figyelmet szánnak rá . A középső gyerekek elkallódnak valahol a kicsi és a nagy közötti szeretetben . Próbálnak kitűnni – néha tanulásban ( és ez a jobbik eset ) , vagy valamilyen ügyességi feladatban . De van , amikor ez átcsap – vagy esetleg egyből így reagál a gyerek – agresszivitásba ; ilyenkor a sértődött gyerek bátnja azokat , akiket hibásnak vél : szüleit , testvéreit , nagyszülőket .Olyankor látja , hogy mindenki csak vele foglalkozik – még ha csak annyi időre is , hogy megszidják , megbüntessék – de akkor csak ő van a középpontban , végre mindenkinél ő az első . Ha ez berögzül , sajnos nagyon nehéz elérni azt , hogy elhiggye , ő is ugyanolyan fontos , őt is ugyanúgy szeretik , mint a többieket .
Ez bizony elég nehéz helyzet , és nagyon sokat kell érte dolgozni , hogy ne történjen meg ! Figyelni kell arra , hogy minden gyerek nagyjából ugyanannyi törődést és figyelmet kapjon . Ha az egyiket ölbevesszük , a másik akármilyen nagy is , akármennyire gondoljuk , hogy nem figyel , vagy nincs rá szüksége , bizony őt is fel kell venni , szeretgetni . Néha nem is gndoljuk , de a szemük sarkából figyelik , mi történik , és jegyzik , hogy már megint elfelejtettek , én már megint nem csinálhattam azt , amit a testvérem . Iszonyú konfliktusok kerülhetnek ebből ki -f őleg ha a csöppség zárkózottabb , és nem is mondja el , mi bántja , csak látjuk , hogy valami nincs rendben .
Nehéz megmondani , hol a határ , és mégnehezebb azt betartani . Kínosan ügyelni minden megnyilvánulásra – ha egyik puszit kap , a másiknak is jusson , akkor is , ha épp nem igazán van ok rá , ki kell találni gyorsan egyet . Nem szabad , hogy kialakuljon a gyerekek között a versengés , hogy én jobb vagyok , engem többször megdícsértek . Meg kell találni a módját , amivel minden apróság egy – egy időre középpontba kerülhet . Persze fegyelmezni kell – de ebben is a következetesség a legfontosabb . Ha egyszer valamit nem engedünk meg , azt soha ne engedjük meg , még akkor sem , ha vicces , mert nem biztos , hogy mindig az lesz ( pl . : paskolás a pici gyereknél , akkor ugye nem fáj , de egy 2 – 3éves tud fájdalmasat ütni ; ha pici korban nem engedjük , hamar leszokik róla ) .
A legszerencsésebb , ha a szülők nevelési módszere is egyezik , egyeztetni tudják , mit szabad , mit nem , meddig lehet elmenni , és hol a határ . Sajnos ez sem mindennapos – többnyire egyik szülő engedékenyebb , a másik szigorúbb . De ha a szigorúbb szülő következetes , a gyerek ragaszkodni fog hozzá , mert tudja , hol a határ , mikortól van büntetés a tetteiért .
Fontos , hogy ne legyen kedvenc , mindenkinek van erőssége , és ezt kell kiemelni , ebben bátorítani a kicsiket , így lelkileg is jobban fogják érezni magukat !
A címben a középső gyerekek szerepelnek , de bizony ez a helyzet nem csak a középső gyerekeknél alakul ki . Van , amikor a legkisebb , van amikor a legnagyobb kerül ilyen helyzetbe . Vagy azért , mert korán született , és a szülők ragaszkodása nem olyan , mint érettebb korban , vagy éppen a másik véglet , túl idősek , és már nincs türelmük hozzá . Egyik sem mentség . Aki gyereket vállal , annak számolnia kell a nehézségekkel is – ahogy ezt a legtöbben meg is teszik . De sajnos nem mindenki …
Ha csodát nem is tudunk tenni , de nagyon fontos , hogy figyeljünk arra , hogyan neveljük a gyerekeinket – hiszen ők ebből tanulnak , később , ha szülők lesznek , ezeket a példákat fogják ők is alkalmazni . Nagyon rossz jel , ha azt mondja a gyerek : – ” Na én biztos nem így fogom nevelni a gyerekemet ! ” Biztosra vehetjük , hogy ekkor már érte olyan sérelem , amit mindenki szeretne elkerülni .
Tegyünk érte , hogy gyerekeink boldogan , vidáman és egyenlő szeretetben élhessenek egész életükben , ameddig erre módunk van ! Figyeljünk arra , hogy egyikük se érezze magát kevesebbnek , rosszabbnak , mint a másik !!
Beszélgessünk a kicsikkel , magyarázzuk el , ha valamit rosszul csináltak , vagy vagy tettek ! A beszélgetés sokmindent megold , közvetlen kapcsolatot teremt a gyerek és a szülő között . De néha nehéz megtalálni a megfelelő hangot , közös témát . Próbálkozni kell , és biztos a siker !
Ehhez kívánok sok türelmet és kitartást minden szülőnek!!
