LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az ehhez szükséges feltételek közül már említettem a legfontosabbakat: a házastársak személyiségének érettségét, és kapcsolatuk megalapozottságát, stabilitását. A feltételek harmadik csoportja a családtervezéssel kapcsolatos. A szülővé válás várhatóan súrlódásokhoz, konfliktusokhoz vezet, ha nincs egyetértés a születendő gyermekek számát és a születések időzítését illetően. A tudatos családtervezés ma még nem vált általánossá, pedig ez a szülői szerepre való lelki érettség egyik fő mutatója. Az arról való ábrándozás, hogy hány gyermeket szeretnénk, még nem családtervezés. Korszerű értelemben családtervezésről csak akkor beszélhetünk, ha reálisan és közösen tervezzük meg nemcsak a kívánt gyermekek fogadásához szükséges feltételeket, hanem nevelésük elveit és módszereit, sőt lehetőleg a család egész életvitelét, életkörülményeit, anyagi gyarapodását stb.
A családtervezés egyik fő mozzanata a születések időpontjának hozzávetőleges megtervezése. Igen fontos ugyanis, hogy a terhességre és szülésre a házasság és a gyermek szempontjából egyaránt legkedvezőbb időpontban kerüljön sor. Természetesen figyelembe kell vennünk, hogy biológiailag a 20-as életévek a legkedvezőbbek a gyermekvállalásra, de nem kisebb jelentőségűek a lelki és kapcsolati feltételek sem.
E téren két szélsőség figyelhető meg. Az egyik a túl korai gyermekvállalás, amikor a teherbe esés már a házasságkötés előtt vagy röviddel (néhány héttel vagy hónappal) az után következik be. A túl korán érkező gyermek különösen akkor hathat kedvezőtlenül a házasságra, ha maga a kapcsolat is viszonylag új, s így még nem volt idő a megszilárdulásra; továbbá, ha véletlenül került rá sor. A statisztikai adatok szerint még napjainkban is a házasságok legalább 15-20%-át akkor kötik meg, amikor a kisbaba már úton van. Ami azt valószínűsítheti, hogy ilyenkor maga a házasság is — legalábbis időpontját, de sokszor magát a szándékot is tekintve többé-kevésbé kénytelenségből, a terhesség „legalizálása” érdekében jött létre. Ez szinte elkerülhetetlenné teszi, hogy a partnerek – főleg a férfi – bizonyos kényszeredettséget vagy éppen „csapdába esést” érezzenek, ami elég nyomasztó élmény, és a legkevésbé sem alkalmas a házastársi szeretet elmélyítésére.
