LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A keresztény közösségekben sokféle, különböző múlttal rendelkező ember gyűlik össze, akiknek a minden napi élete talán a legkevésbé sem hasonlít egymáséihoz:zsidók és pogányok, gazdagok és szegények, férfiak és nők, kereskedők és földművesek, tanítók és kézművesek, fiatalok és öregek, szerencsések és szerencsétlenek, egészségesek és betegek, földbirtokosok és napszámosok. De osztoznak abban, ami a legfontosabb: a Jézusban való hitben, a szava iránti bizalomban, eucharisztikus asztalában, és az örök élet reményében, amelyet megígért azoknak, akik követik. Ez a testvéri magatartás nem magától értődő egy olyan világban, ahol annak alapján ítélik meg egy férfi vagy egy nő értékét, hogy mekkora a tekintélye, a hírneve. A keresztények nem automatikusan kapják keresztelésük pillanatában azt, hogy testvérnek tekintsék egymást. a közösségen belül mindenki tévedhet, vétkezhet, mulaszthat fele barátja ellen. Ezt már az első közösségek is megtapasztalták. a közösségen belüli különböző szolgálatokról is vitát folytatnak, hogy kiderítsék, hogy melyik a legkedvesebb Isten előtt. Vannak, akik nem akarnak a pogány bálványáldozathoz leölt állatok húsából venni a piacon, vagy enni belőle, amikor vendégségbe hívják őket. Szent Pál azt mondta, hogy bálványok nincsenek, hogy vegyék számításba a közösségben lévő „gyengéket”, akik vallásos jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy más keresztények esznek ebből a húsból. az a fontos, hogy ne okozzanak nekik „botránkozást”. Mindenkinek megvan a feladata a közösségben.
