Nyeléskor a gégefedő teljesen lezárja a gége bejáratát a lenyelt víz vagy táplálék előtt, így védi az alsóbb légutakat, hogy a kutya félre ne nyeljen. Az állat szájának kinyitása után a nyelvet lenyomva, ha valamilyen fényforrással megvilágítjuk, megtekinthetjük a gégét. Hosszabb vizsgálatot általában nem visel el a kutya, nyugtatószer vagy akár narkózis alkalmazásával szükséges megnyugtatni a beteg állatot. Szájterpesztő segítségével akár hosszabb ideig is nyitva lehet tartani a száját. Ha nyelvfogóval előrehúzzuk a nyelvet, szabad szemmel is megszemlélhetjük a hangszalagokat. Ezzel a terpesztéses módszerrel a teljes garatüreget, a mandulákat, valamint az ínyvitorlákat is alaposan megvizsgálhatjuk. A gégetájék megbetegedéseikor az állat roppantul nehezen nyel, gyakran öklendezik, különösen, ha keményebb, szárazabb táplálék darabokat próbál meg lenyelni. A beteg köhög, nyeléskor fájdalmai vannak, ezért inkább nem is eszik. Lázat, valamint levertséget fertőzések esetén tapasztalhatunk. Torokgyulladás esetén a beteg állat nehezen nyel, a gégetájék erősen kipirult és szemmel láthatóan duzzadt. A gégetájék fölé meleg gyapjúsálat is tekerhetünk. A beteg kutyus csakis kizárólag puha vagy inkább pépszerű táplálékot kapjon enni. Hosszabb időre ne vigyük a beteg kutyát hideg levegőre, ne sétáltassuk ködös, nyirkos időben. A helyi kezelés célja, a nyálkahártyák izgalmának és duzzanatának gyors és hatékony csökkentése. Az érzékeny nyálkahártya felületeket érzéstelenítő hatású oldatokkal is be lehet ecsetelni. A szájon át adhatunk kifejezetten torokgyulladás elleni porokat vagy szulfonamid tartalmú sprayket is.