LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Rendkívül érdekes jelenség a tengeri morgóhalak hangképző mechanizmusa. Úszóhólyagjuk bal oldali lebenyében egy vékony válaszfalon apró nyílást találunk, s ezen keresztül áramlik oda-vissza a léghólyagot kitöltő gáz, amíg az izmok rezegtetik az úszóhólyagot. Ennek következtében a válaszfal gyors rezgésbe jön, és 200 Hz-es hangot, vagyis másodpercenként kétszáz rezgést sugároz szét, ami sokkal magasabb, mint a hasonló nagyságú úszóhólyaggal berregő halak hangja. Legügyesebben az európai íjhal alkalmazza a nagydobok elvét. Úszóhólyagjának egyik úgynevezett „ablaka” éppen a melluszony alatt helyezkedik el, így annak minden ütésére tompa dobbanás hallatszik. Az árnyékhalfélék bonyolultabb módszerrel dolgoznak, úszóhólyagjukat a hátgerincükhöz és a koponyájukhoz kifeszített izmaikkal rezegtetik. Az ilyen hal tehát valóságos élő lant, amelyben az izmok a húrok, és az úszóhólyag a rezonátor.
A parányi légzsákokon, izmokon kívül számos más zajkeltő eszköz is készült a természet találmányi műhelyében. A halak másik nagy csoportja dörzsöléssel hozza létre a hangokat. Ahogy egy radiátor csörömpölni kezd ahogy végighúzunk rajta egy ceruzát, ugyanígy a tüskehalfélék párhuzamos garatfogazatuk összedörzsölésével keltenek hangot. A rendkívül halk zörgést úszóhólyagjuk erősíti fel annyira, hogy a vízben már azt halljuk, mintha valaki hajóroncsot reszelne. A papagájhal foglebenyeinek összedörzsölésével ad recsegő-ropogó hangot. Az íjhal éles metszőfogait csikorgatja, mintha fémreszelővel dolgozna, a sünhal fogatlan állkapcsait dörzsöli össze, amitől olyan sivító-recsegő hangok támadnak a mélyben, ami leginkább egy fűrész csikorgására emlékeztet.
