LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Ennek a három fontos dolognak a fejlődés során való megjelenése választja le az egyént a világ közös masszájáról, és egyben az egyén autonómiáját hitelesíti a világ egyéb dolgaival szemben.
Ahhoz, hogy a pszichoszexuális fejlődés során tanult nemi szerep megszilárduljon, és megfeleljen a korábbi genetikus programoknak is, a mai világ nem nagyon járul hozzá. Ennek egyik fontos komponense, hogy korábban a nő, aki „csak” otthon dolgozott, a férj keresetéből élt, a gyerekekkel együtt. A létfenntartó képtelenség kiszolgáltatta őt a patriarchális férfi társadalomnak. Az ő dolga kizárólag a fajfenntartás témaköréhez tartozott. A nő főfeladata az utód világrahozatala és gondozása, nevelése volt. Ezért társadalmi elismerés övezte.
A létfenntartó ösztön szükségletet halálbüntetés terhe mellett ki kell elégíteni. Aki nem eszik, iszik, alszik eleget, az elpusztul. A másik legfontosabb ösztönkör a fajfenntartás. Annak ki nem elégítése nem jár közvetlenül az egyed halálával. Az utódnemzéshez a kielégülés jutalma társul, amely a nemi cselekvésre -készteti az embert, s a halandó ember az utódban nyeri el a halhatatlanság lehetőségét. A nőben termékenyül meg, fejlődik, növekszik, s általa születik a világra a legnagyszerűbb emberi alkotás: az ember.
Régebben a nőnek a létfenntartáshoz szükséges feltételeket a szülők és később a férfi teremtette elő. A II. világháború óta általánossá vált a nők szervezett foglalkoztatása. Ma már a nők is meg tudják keresni a létfenntartáshoz szükséges anyagiakat. Ezzel megszűnt a nők kiszolgáltatottságának totalitása. Ez a jelenség nagyban hozzá járul ahhoz, hogy a dolgozó nő a fajfenntartás területén is megköveteli a „magáét”, részt kér a terheken túl a nemi élet örömeiből is. Míg korábban ezt a férfiak szinte kizárólagosan maguk birtokolták.
