A nácik szemében a zsidók mellett a szlávok is alsóbbrendű fajnak számítottak. Hitler csak azon kevesek számára adott túlélési lehetőséget, akik német gazdáik földjein, vagy bányáiban végeztek rabszolgamunkát. Legfőbb célja közé sorolta a kultúrájuk eltörlését, illetve a lakosok mezőgazdasági munkára való kényszerítését, hogy élelmet termeljenek német uraiknak. A Lengyelországba benyomuló németek kezdettől fogva hadjáratot folytattak a civil zsidó nemzetiségű lakosság ellen. Kiváló indokot jelentett számukra tetteik igazolására a szeptember 3-ai „brombergi véres vasárnap”, amikor a lengyelek népi németeket öltek meg. Két nappal később 50 lengyelt végeztek ki megtorlásképpen, és azzal fenyegetőztek, hogy ez csak a kezdet volt. Az invázió első hete alatt a németek már 531 várost, és falut égettek fel. A legnagyobb károkat Lodz, és Varsó tartományok szenvedték el, ahol összesen 16 ezer embert öltek meg, nagyrészt az SS kíméletlen emberei. A bátrabb, és kegyelmesebb wehrmacht tisztek még Hitlernél is panaszt emeltek a tettesek felelősségre vonására, de azonban ezek a bűnök megtorlásai elmaradtak. Három héttel a lengyelek kapitulációját követően a wehrmacht átengedte az ország irányítását az SS-nek. Miután Hitler legvéresebb gárdája szabad kezet kapott Lengyelország kormányzásában, rögtön elkezdte hirdetni, Hitler irányelvének megvalósítását. Rövid időn belül a lengyel föld az árja fajelmélet kísérleti terepévé vált, és sorra jöttek létre a náci brutalitás rettegett helyszínei.
Címkékárja Hitler lengyel nép lengyelország második világháború népírtás
Ezt mindenképpen olvasd el!
Titkos tárgyalások Anglia és Németország között
A Chamberlain-kormány a moszkvai tárgyalások idején sem adta fel a reményt, hogy Németország -jogosnak elismert …