LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Minden miskolci számára a mai napig jelkép a Lillafüredi kisvasút. Sokan nem tudják, vagy talán nem is érdekli őket, hogy valójában mi is volt az elsődleges célja a régebbi időkben. Manapság mindenki úgy tekint rá, mint turistacsalogató látványosságra, vagy mint egy szórakoztató vonatra, bár nem tudják, valójában mennyi csodálatos ipari értéke van a körülötte lévő építményeknek, és főként a vasúti kocsiknak, gépeknek, és az őket húzó gépcsodáknak, azaz a mozdonyoknak.
A Szinva völgyi erdei vasút megépítése az első világháborút követő területi elcsatolásokhoz kapcsolódik. A miskolci vezetés és az államkincstár erdőbirtokairól, már korábban is nagy mennyiségű tűzifát, és szerfát szállítottak a megye különböző részeire, de az ország szétszakadása után, még több mennyiség kitermelésére volt szükség, mivel az erdőben gazdag területek elvesztek. Az első nyomvonal kiépítése, az 1917-es évek elején kezdődött el, és 1920-ban került átadásra. A fővonal Miskolc – Fáskert – Garadna szakaszon volt, ami 17,7km hosszú. A szárnyvonalak közül a Papírgyár – Mahóca szakasz 1920-22-ben készült el, 11 km hosszban. E két fontos szakasz mellett, még volt sin lefektetve Mahóca – Taksalápa, és Taksalápa – Farkasgödör között is. 1921-ben a Diósgyőr – Vasgyár vonalat is megnyitották. A fővonal első megrakott szerelvénye 1920. november 14-én indult útjára, és 1921. december 30-tól az összes irányba megindult a rendszeres vasútforgalom. Innentől kezdve a különböző anyagok szállítása a kisvonat által napi rendszerességgel történt. 1923. augusztus 20: két nappal a Magyar Királyi Vasúti és Hajózási Főfelügyelőség szóbeli hozzájárulása után „de facto” 1923. augusztus 20-tól, majd „de jure”, 1924. május 2-tól, a nyári időszakban szerdán valamint Vasár- és Ünnepnapokon megindul a „korlátolt személyforgalom” Lillafüred és a Fáskert, később Lillafüred és a Szent Anna tér valamint Garadna között.1929-től a vasút a Lillafüredi Állami Erdei Vasút (LÁEV) elnevezést kapta. Az 1950-es évek elején a hagyományos fa mellett a salakképző anyagként használatos dolomit szállítása is megindult a Vasműbe. A Nagyvasúti átrakóhoz a Márta akna szenét szállították. 1980-tól a szén és a kő szállítása megszűnt, de nem teljesen, a szén csak irányt változtatott, a fővasúti rakodótól a papírgyárig utazott. A nyolcvanas évek közepén bevezették a földgázt a gyárba attól fogva az átmenő teherforgalom megszűnt, csak a kitermelt fát szállította.
