LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Megállapítást nyert, hogy az agy különböző, funkcionális sajátossággal rendelkező területekre differenciálódik. A pszichikus funkciók közvetlenül függenek meghatározott agyi mezők tevékenységétől, amelyek döntő szerepet játszanak megvalósulásukban: az agy körülhatárolt területeinek szétroncsolása jól meghatározott pszichikus defektusok komplexusát idézi elő. E kísérletek alapján egyesek messzemenő következtetéseket próbáltak levonni arra vonatkozólag, hogy egy idő múlva gombnyomással, marionett-bábukhoz hasonlóan lehet majd vezérelni az állatok, sőt akár az ember legbonyolultabb viselkedési formáit is.
A lokalizáció klasszikus elméletét azonban a másik álláspont hívei éles bírálatnak vetették alá. A következőképp érveltek: tegyük fel, hogy az óra szerkezetében eltört egy kerekecske és az óra megállt, nem mutatja többé az időt. Vajon elégséges alap-e ez arra, hogy azt mondjuk : épp az adott kerekecske hordozta az idő mutatásának funkcióját? Vagy: jogos-e azt feltételezni, hogy a melódia a hangszer egy megadott helyén van lokalizálva – csupán azért, mert mikor a hangszer e helyen eltörött, a melódia is elhallgatott. Ismeretes például, hogy a bal halántéki terület sérülése a beszédmegértés zavarain túl maga után vonja az írás szétesését, nehézségeket okoz a szavaknak, a tárgyak neveinek megismétlésében, a szóbeli számolásban stb. Már ez egymagában is jogossá teszi azt a feltételezést, hogy az agy bármely konkrét területének funkciói sokkalta szélesebbek és bonyolultabbak a lokalizációs elmélet által megengedettnél.
Az agy mikroanatómiája által elért sikereknek köszönhetőleg a fiziológusoknak (ezen belül az elektrofiziológusoknak), pszichológusoknak, neurológusoknak és idegsebészeknek sikerült kimutatniuk, hogy az agy mindenekelőtt hallatlanul bonyolult rendszer, amely differenciált egészként működik. Ennek megfelelően minden egyes bonyolult pszichikus funkció összetett szervezettségű önszabályozó rendszert képez.
