LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A macskák nem élnek csapatosan, és voltaképpen meglepő, hogy ennyire alkalmazkodtak az emberhez. A vadon élő vagy kóbor macskák élelemforrás közelében létrejött együttélésében szinte csak közvetlen családi kapcsolatok léteznek, egyébként csak akkor érintkeznek egymással, ha nagyon muszáj. Ezért csodálatos, hogy jól tűrik az ember társaságát, és igénylik a szeretetét. Úgy viselkednek velünk, mintha kiscicák volnának, amit mi gondoskodással viszonozunk. Így aztán a macskáink rengeteget „cicáskodnak”.
A kis négylábúink szeretnek hozzánk dörgölőzni, hogy szaguk keveredjen a miénkkel, és közös illat jöjjön létre. Ezt megteszik a család minden ismert, barátságos ember- és állattagjával. Az összekeveredett illat otthonos, megnyugtató számukra, és biztonságot közvetít.
Szája szegletében, pofija körül, feje búbján, farka egész hosszában és tövében is illatmirigyek vannak, amelyek illatmixet produkálnak, a macska egyedi ismertetőjelét. A velünk való kapcsolatteremtés lényeges eleme, hogy keveri az ember illatát a sajátjával. Ezért dörgölődzik hozzánk olyan kitartóan.
Akinek van macskája, tudja, hogyan köszönti az ismerőst: farkát égnek emeli, miközben külön e célra tartogatott remegő, trillázó hangot hallat. Így üdvözlik a cicák macskabarátaikat is, és viszonzó válasz esetén egymáshoz dörgölik a fejüket, majd az oldalukat. Minthogy a macska nem túl magas termetű állat, köszöntésünk után rendszerint a lábszárunk körül nyolcasozik, hogy rajtunk hagyja a szagát.
Ha megsimogatunk egy macskát, úgy viselkedik, mint egy kiscica. Dorombol és mancsával dagasztani kezd. Mind a két megnyilvánulás kölyökkorára vezethető vissza, amikor mancsával dagasztja anyja emlőit, hogy minél több tejhez jusson, és szopás közben elégedetten dorombol. A macska-elégedettség szimbólumává vált dagasztás és dorombolás azt mutatja, hogy a cicát boldoggá teszi társaságunk. Simogatásunk felidézi benne anyja nyalogatását, és kölyökkori viselkedésével válaszol rá.
Ahány macska, annyiféle bánásmódot és kapcsolattartási módot igényel. Van, hogy jóval függetlenebb és tartózkodóbb, mint azt a gazdája szeretné. Nincs igazán szüksége társaságra, pláne ajnározásra. Idővel elviseli ugyan a gazdi babusgatását, de nem látszik, hogy nagy öröme telne benne. Más macskák viszont keresik az ember társaságát, és láthatóan lehangoltak, ha nélkülözniük kell. Különböző fajtákat, például a sziámit vagy a burmait arra tenyésztették, hogy szoros kapcsolatban akarjanak lenni az emberrel. Innen ered a népszerűségük.
