LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A magyar kisebbségek külföldön
A magyar kisebbségi népcsoport politikai képviseletét a Magyar Nemzeti Párt tevékenysége alapozta meg. Rendkívül fontos volt a magyar kisebbségi egyházak közösségformáló szerepvállalása is.
Az erdélyi (latinul Transsylvania) magyar politikai és kulturális közéletben a két világháború között jelentős szerepet játszott a transszilvánizmus eszméje, amely a tolerancia erdélyi tradícióit hangsúlyozta. Ez az Erdélyben együttélő népek sajátos közösségélményét, illetve az erdélyi regionális és történeti identitást próbálta kifejezni az erdélyi magyar autonómiatervezetekben, az irodalomban és a közgondolkodásban egyaránt.
Színvonalas lap- és könyvkiadás biztosította az erdélyi magyar szellemi értékek megjelenését. Folyóiratok [pl. Pásztortűz (1911), Erdélyi Helikon (1928), Korunk (1926), Hitel (1935), Magyar kisebbség stb.], illetve az Erdélyi Szépmíves Céh könyvkiadó révén az erdélyi magyar irodalom része maradt a magyar művészeti élet legjavának. A prózaírók közül p1. Tamási Áron, Nyírő József, Benedek Elek, Kós Károly, Kuncz Aladár, a költők közül pedig pl. Aprily Lajos, Dsida Jenő Reményik Sándor, munkássága tartozott a korszak tisszmagyar irodalmának élvonalába.
Az új nemzedék által 1930-ban szervezett Erdélyi Fiatalok mozgalomhoz kapcsolódtak az erdélyi magyarság jelenét és múltját feltáró szociográfusok, esszéírók, történészek, mint pl. Mikó Imre, Gaál Gábor, illetve lírikusok, pl. Szabédi László és prózaírók, pl. Méliusz József, Nagy István.
