LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Amióta ember él a Földön, azóta létezik a művészet, az irodalom és költészet. Ahány történelmi korszak, annyi féle téma, romantika és realizmus, filozófia és Istenközelség. A mai társadalom igénye más szükségleteket szül. Itt a pénz, az üzlet, valamint a nyomor az úr. A hangsúly annyira nem is az érzelmeken van, hanem a gondokon és problémákon, az úgynevezett „hobbi költők” azok, akik személyes érzelmeket visznek a sorokba, mások azt, amit a nép látni kíván. Az hozzátartozik az igazsághoz, hogy a forradalmak és romantika idején összefűzték a kettőt, gondoljunk csak nagyjainkra, Petőfire és Aranyra, vagy akár Vajda Jánosra. Hazafiak voltak, de egyben szerelmes férfiak is. Mostanság sokszor a düh és az elkeseredettség hangja szól, rá-rápirongatva a ma emberére, nem csak a vezetőkre, hanem az olvasóra is. Meghatározó lett a társadalmi egyenlőtlenség, az egyre mélyülő szegénység, az a szociológiai irányzat, amely erre a századra jellemző és ez nem más, mint a vadkapitalizmus.
A versek olvasása viszont érdekes dologra hívja fel a figyelmet: egyes költők előszeretettel használják a társak szavait, gondolatait, az okot nem kell firtatni, hiszen mindenkinél más lehet a motívum, a játéktól a lustaságig bármi. Ekkor pedig már nem az új sorokra, hanem az idézetekre és a régi jó ismerőse szavakra figyelünk. Azonban ez hiba, a költészetben nincsen korlát, tiltás és szabály. Írni azt kell és csak azt szabad, ami szívből jön, hiszen hazudni bárki tud, de a versben és a szavakban nem szabad, hiszen ezek a szív hangjai.
