Az 1930-as évek közepétől alakult ki a társadalom felső és középső szintjeinek új politikai elrendeződése. Ennek sajátos vonása volt, hogy hiányzott a nyugat-európai értelemben vett kormányképes polgári baloldal. A fasizmus térhódításával szembenálló erők ugyanis Bethlen István és Chorin Ferenc nagyiparos csoportja körül gyülekeztek. A konzervatív arisztokraták és nagytőkések által vezetett blokk szemlélete, az államérdekről vallott felfogása és gyakorlati politizálása a konszolidáció óta ugyan jottányit sem változott, ám közben a világ elmozdult körülötte. Úgy került a mérsékeltnek tekinthető centrum helyzetébe, hogy a kormánypárton belül főként az úri középosztályból toborzódott erős jobbszárny alakult ki. Velük szemben a Bethlen köré szerveződő csoportok fő jelszava az alkotmány védelme volt, ezen az 1920-as években kialakult kormányzati rendszer fenntartását értették.
Gömbös Gyula külpolitikája
A belső hatalmi vetélkedés a magyar külpolitikát érintő kérdésekben is megnyilvánult. Gömbös és követői a német-olasz orientáció elsőbbségét hirdették a külpolitikában; a bethleni alapokon nyugvó rendszer hívei viszont – bár a revízió érdekében számítottak Hitler támogatására – szükségesnek látták a nyugati hatalmakkal való kapcsolatok fenntartását és erősítését is.
Gömbös miniszterelnök utasításai a berlini követnek 1933 februárjában:
„Minél előbb vegye fel az érintkezést tisztelgő látogatás formájában Hitler kancellárral. Adja át nevemben Hitler kancellárnak üdvözletemet és szerencsekívánataimat. Hivatkozzon arra, hogy 10 évvel ezelőtt az elvközösség és világnézeti közösség alapján érintkezésben voltunk, és azóta is nagy figyelemmel nézem az ő pártjának és az ő személyének működését… meggyőződésem, hogy külpolitikailag és gazdaságpolitikailag kooperatív [együttműködve] kell a két országnak járni.