A mellműtét metszésvonala

A női emlő zsírszövetből és mirigyszövetbál áll. A mirigyekből tejcsatornák vezetnek a mellbimbóba (a mamillába). A mell alatt izmok vannak, ezek a bordákra fekszenek, azokon támaszkodnak. Az emlő mirigyszövete és az izomzat között kötőszövetes réteg helyezkedik el. Az implantátum elhelyezésére két lehetőség kínálkozik: vagy az izmok és az emlő szövete közé, vagy az izmok alá ültethető be. A kétféle lehetőség közül azt választja a sebész, amely az emlő egyéni tulajdonságainak jobban megfelel.A beavatkozás egy metszéssel kezdődik, amelyen át lehetővé válik az implantátum bevezetése. Ezt is többféle módon lehet végezni: vezethető a metszésvonal a mell alsó felszíne és a mellkasfal által képzett törésvonal közepén (tehát néhány centiméterrel a mellbimbó alatt), vagy közvetlenül a mellbimbó alsó szélénél, vagy a hónaljban. Leggyakrabban a másodiknak említett lehetőséget szokás választani.Az elsőnek említett úgynevezett emlő alatti (inframammaris) behatolásnál a metszésvonalat néhány harántujjnyi hosszúságban készítjük el az emlő alsó hajlatát képező redőben, és így bejutunk az emlő állománya alá. Az a cél, hogy a szövetek között egy rést, egy tasakot képezzünk ki, amely valamivel nagyobb, mint az implantátum. A vérzést közben csillapítani kell, de ez nem jár nehézségekkel. A kialakított tasakot ezután át kell öblíteni, és az implantátum máris behelyezhetó. A sebet több rétegben varratokkal zárjuk, lehetőleg úgy, hogy a varrás magában a bőrben (intracutan) és ne a bőrt átlyukasztva haladjon. Ha szivárgó vérzést észlelnénk, akkor rövid ideig szívócső (drain) bevezetésével kell lehetővé tenni a vér szabad lefolyását. Erre azonban rendszerint nem szokott sor kerülni. A továbbiakban vagy nyomókötéssel látjuk el a műtéti területet, vagy a kötés helyett speciális melltartót alkalmazunk.

Kapcsolódó fórumok:

• hosszù mellbimbó