A menstruáció a nőiesség, a termékenység kifejeződése. A nő kiszolgáltatottként éli meg, mert nincsen beleszólása, engedelmeskednie kell a havi ritmusnak, amely gyakran akadályozza általános tevékenységében. Az engedelmesség odaadás képességétől függ.
Az odaadás képessége a nőiesség alapvető meghatározója és bizonyos esetben az aktív cselekvésről való lemondást jelenti. Ha a nő menstruál, nem mindig teheti meg azt, amit éppen szeretne, akadályoztatva van, hogy gyakorolhassa az odaadás képességét, és ezáltal nőiessége kiteljesedhessék. Ez a folyamat azonban nem tudatos.
Ha az emancipáció szemszögéből nézzük, észrevehetjük az ellentmondást a nő igazi minősége és az emancipációs gondolkodásmód között. Az emancipáció megfeledkezik arról, hogy a nő rendeltetése a befogadás, a gyermek világra hozása és nevelése – az emancipáció követői ellentmondásba kerülnek saját nőiségükkel.
Az ellenállás azt eredményezi, hogy nem fogadják el saját női mivoltukat, az azzal járó gondolkodást és életmódot, társadalmi szerepet, megtagadva ezzel saját női rendeltetésüket. Ez a belső ellentmondás a legtöbb esetben menstruációs nehézségekhez vezet, amelyek aztán a gyermekvállalást is megnehezítik. Spirituális nézőpont szerint a nő víz minőség: a víz lemond arról, hogy saját formát öltsön, alkalmazkodik, beilleszti magát.
Az emancipáció követői szerint elfogadhatatlan és alsóbbrendű a női identitás, és igyekszik a férfiasság, vagyis a tűz minőség vonásait átvenni, ezzel azonban ellentmondásba kerül a teremtés törvényével. A férfiasság és a nőiesség a legteljesebb módon kiegészíti egymást, egyik sem magasabb rendű, csak egyszerűen más. A víztől nem lehet elvárni, hogy égjen, a tűz viszont soha nem fog folyni, a megadott formához alkalmazkodva.
Az a nő, aki teljesen elfogadja női mivoltát, soha nem fogja magát alacsonyabb rendűnek hinni, és fájdalom nélkül, elengedett módon éli meg a menstruációt, mint a nőiesség kifejeződését.