LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Természetesen még ma is vannak olyan személyiségjegyek, melyek tipikusan férfi, illetve tipikusan női karakterjellemzők. A nőknél természet adta módon – és ez az anyasággal nagyon szoros korrelációban van – egészen más a viszonyulás a férfihez. Másként néz egy nő a férfire, mert a nő férjhez akar menni, és partnerében nemcsak a szeretett férfit, hanem jövendő gyerekeinek apját is keresi.
A modern „ szingli” eszmével azért nem tudok egyet érteni, mert az természetellenes állapot, miután az ember társas lény. Persze, hogy a tizenéves lány nem akar férjhez menni, ez természetes, hiszen még nincsen felkészülve az anyaszerepre, de ugyanez a lány huszonévesen már bizony akar, ahogy velem is történt, és „más is járt így már”. Aki huszonévesen sem gondol a jövőre, azzal valami baj van. Tizenévesen a házasságnak még a gondolati hárítása is természetes, rendjén van, hiszen ahhoz a pszichoszexuális fejlődés magas szintje szükséges, hogy a nő eljusson olyan érettségi szintre, amely nemcsak a női szerep kritériumainak felel meg, hanem az anyastátusz várományosának is. Az egyén, a születésétől kezdve a nemi státuszának megfelelően – a pszichoszexuális fejlődés során – tanulja meg a nemének megfelelő szerepet, az annak megfelelő viselkedés és magatartásformákat. Ez az adott kultúra beállítódottságától függ, hogy milyen egy „jó nő”, illetve milyen egy „ideális férfi” a kor idea képzetéhez viszonyítva. Ennek a társadalmi tudatban lévő imágónak a megközelítéséhez szükséges a magatartás minták követése. Az azzal való azonosulást a pszichoszexuális fejlődése során – születésétől kezdve – tanulja meg a gyermek, a felnőtt környezet támogatásával. A tanulás egészen a felnőtté érés korszakáig tart. Azonban azt sem szabad elfelejtenünk, hogy „jó pap holtig tanul.”
