LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A látszat ellenére a műholdak korántsem a gravitáció ellenében mozognak. Valójában folytonosan a Föld felé zuhannak, pontosan úgy, ahogy Sir Isaac Newton lepottyanó almája, amely a tudóst rávezette a nehézségi erő alaptörvényeire. A nagy különbség az alma és a műhold között, hogy az utóbbi rendkívül gyorsan mozog- mintegy 30 000km/h sebességgel- és rendkívül nagy magasságban mozog. Mire lezuhanna, a Föld felszíne kisiklik alóla, úgyhogy sohasem jut lejjebb.
Képzeljük el, hogy egy 160 km magas hegycsúcson állunk, kezünkben egy almával. Ha mármost az almát egyszerűen leejtjük, függőlegesen leesik. Ha a horizont felé dobjuk, az alma esése közben körívet fog leírni. Ha pedig kellően nagy sebességek hajítjuk el, az esése által leírt ív megegyezik a Föld felszíni görbületével; az alma ugyan egyfolytában esik, de a földfelszín vele azonos ütemben állandóan „kicsúszik” alóla. Egyszóval az alma körpályára áll.
Amikor tehát fellőnek egy műholdat, a hordozórakétától elegendő sebességet kell kapnia ahhoz, hogy esésének pályagörbéje sohase érje el a Földet, azaz el kell érnie azt a kritikus sebességet, amely az égitest körüli keringési pályán tartja. Körpályájuk a körtől egészen az ellipszisig bármilyen alakú, és méretű pálya lehet.
Az ellipszis alakú pályára állításnál olyan nagy kezdősebességgel kell kilőni a műholdat, hogy az legyőzze a Föld nehézségi erőterét. A bolygó felületi görbéjétől eltávolodó műholdra azonban a Föld gravitációs tere állandó vonzást gyakorol, ezért egy idő után lelassul, és elkezd visszazuhanni. Oldalirányú mozgásmennyiségének köszönhetően azonban nem esik le, hanem elszáguld a Föld mellett. Zuhanás közben sebessége ismét megnő, úgyhogy mire leír egy teljes kört, újra elég gyors lesz ahhoz, hogy eltávolodjon a Földtől és megkezdje második körét.
Bár a pályára állított műholdaknak elvben örökké róniuk kellene a köröket, gyakran mégsem így történik. Ha a pályája során a műhold a Föld felszínétől néhány száz kilométeres magasságba kerül, ahová az atmoszféra legfelsőbb tartománya még felér,a levegő súrlódó ellenállást gyakorol rá,és végül annyira lelassítja,hogy belezuhan a légkörbe,és elég.
