LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A párton belüli kispolgári ellenzék szétzúzása szorosabbra fűzte a pártvezetés, a monopoltőke és a hadsereg, a Reichswehr szövetségét. 1934 augusztusában, Hindenburg halála után, Hitler saját kezében egyesítette az államfői, a kancellári és a pártvezéri hatalmat. 1938 után ő volt a hadsereg főparancsnoka is. Ezzel a fasiszta diktatúra teljessé vált.
„Ami pártbeli bajtársaimat illeti, hát igen, van némi követelésük rajtam. Végtére is azért küzdöttek, hogy kikecmeregjenek nemcsak a nemzeti nyomorúságból, hanem saját nyomorúságukból is. Groteszk dolog volna ezt nyíltan nem megvallani. Bajtársi kötelességem ügyelni rá, hogy ki-ki megkapja a maga illő jövedelmét. Régi harcosaim nagyon is rászolgáltak. S ha hozzájárulnak Németország nagyságához, joguk van kissé magukra is gondolniuk. A becsület és tisztesség polgári fogalmain rágódni nem a mi gondunk. Azok az urak (a régi hatalmi elit ) jegyezzék meg maguknak egyszer és mindenkorra: mi napvilágnál és minden lelkiismereti aggályoskodás nélkül műveljük azt, amit ők titokban és lelkiismeret-furdalások közt cselekedtek. Azt gondolja talán ez a polgárnépség, hogy kihúzzuk őket a csávából, ők meg aztán üres kézzel bocsátanak bennünket utunkra? Nagyon kényelmes lenne, drága uraim!”
(Hitler)
Hitler tudta, hogy vezéri tekintélye, „karizmája” megőrzésének egyik legfontosabb feltétele a szociális ígéretek – legalábbis egy részük – megvalósítása. Hatalmas közmunkaprogramot indított el: elkezdődött az autópályák és más nagy létesítmények építése. A munkanélküliség Németországban – nem utolsósorban a fegyverkezés miatt – az évtized végére teljesen megszűnt.
A fasizmus emigrációba kényszerítette a német kultúra legjobbjait. Köztük volt Albert Einstein fizikus, Bertolt Brecht író és költő, Káthe Kollwitz grafikus és még sokan mások. A náci Németországgal közösséget nem válIaIó, ugyancsak külföldre távozott Thomas Mann írta: „Hogy a»szocializmus« szó, minden antiindividualista közgazdasági handabandája ellenére, hazugság a fasizmus szájában, német változatának neve: a nemzetiszocializmus is mutatja. Ez a szókapcsolat éppen olyan parasztfogás, mint az egész »gondolatrendszer«, amelynek címkéjéül szolgál. Nacionalizmus és szocializmus ellentétek. Pártprogramot csinálni a kettőből szellemi visszaélés…”
