LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A Nap látható felszíne a fotoszféra. Ez a mintegy 100 km vastag plazmaréteg (ionizált gáz) szemcsézettnek vagy buborékosnak látszik. A szemcsék, amik csaknem 1000 km átmérőjűek, a könvekciós cellák felső rétegét képezik. Ezek szállítják felfelé a forró plazmát a Nap belsejéből. A fotoszféra másik jellegzetes jelenségei a napfoltok, amelyek hűvösebb területek, ezért sötétebbnek tűnnek a fényesebb, forró környezethez képest. A napfoltoknak, és a hozzájuk kapcsolódó jelenségeknek pl. napkitörések (hatalmas robbanások a Nap felszínén), plazmahurkoknak feltehetően közös, alapvető oka van – mindezek erős mágneses erőterekhez vagy ezekben fellépő zavarokhoz kötődnek. A mágneses erőtér abból következik, hogy a Nap olyan forgó test, amely nagy mennyiségben tartalmaz elektromosan töltött részecskéket (ionokat plazmában). A Nap konvektív zónájának különböző részei különböző sebességgel forognak (az egyenlítői részek gyorsabban, mint a sarkvidékiek), ami azt okozza, hogy a mágneses erővonalak felcsavarodnak, és bizonyos idő múlva összegabalyodnak. A napfoltokat a mágneses erővonalak koncentráció okozzák, melyek ott, ahol kilépnek a fotoszférából, megakadályozzák a Nap belsejéből jövő hőáramlást. Más típusú zavarokat okoznak a Nap felszíne fölé, hatalmas energia felszabadulás kíséretében hirtelen kinyúló, felcsavarodott erővonalak vagy mágneses vonalak mentén kitörő plazmaívek. A napfoltok száma és az ezzel kapcsolatos aktivitás 11 éves ciklus során változik.
A fotoszféra nemcsak a Nap látható felszínét képezi, de egyúttal légkörének legalsó rétege is. Fölötte további három légköri réteg van. A narancssárga-vörös kromoszrféra a fotoszféra fölött helyezkedik el, és mintegy 2000 km vastag. Az aljától a tetejéig a hőmérséklete 4S00 °C-ról mintegy 20000 °C-ra növekszik. A kromoszféra szpikuiának nevezett, lángnyelvekhez hasonló plazmaképződményeket tartalmaz, amelyek néhány perces élettartamuk alatt akár 10000 km magasságig nyúlnak fel a helyi mágnesei erővonalak mentén. A kromoszféra és a korona között található egy vékony, átmeneti régiónak nevetett szabálytalan réteg, amelyben a hőmérséklet 20000 °C-ról mintegy I millió fokra növekszik. A tudósok azért is tanulmányozzák ezt a régiót, hogy megértsék ennek a hőmérséklet-növekedésnek az okát A Nap légkörének legkülső rétege, a korona, ritka plazmából áll. A Naptól nagyobb távolságra ez már elvegyül a napszéllel, amely töltött részecskék (főleg protonok és elektronok) áramlásaként a Napból kiindulva halad keresztül a Naprendszeren. A korona rendkívül forró, hőmérséklete 2 millió fok; és ennek okát nem teljesen értjük, bár feltételezzük, hogy mágneses jelenségek képezhetik a fűtés fő okát. A koronából történő anyagkilövellések (koronakitörések) hatalmas plazmabuborékok, amelyek több milliárd tonna anyagot tartalmaznak, és ez az anyag a Nap felszínéről kidobva a koronán keresztül a világűrbe távozik. A koronakitörések zavart okozhatnak a napszélben, és sarki tényt is előidézhetnek a földi légkörben.
