Kezdőlap / Társadalom / Történelem / A Napóleon utáni Európa

A Napóleon utáni Európa

Az európai társadalmak kiábrándultsága a francia forradalomból, ami Bonaparte Napóleon hatalmi terjeszkedéséből eredt, általában bizonyos visszafogottságban nyilvánult meg a politikai részvételt, és az individualista, illetve konzervatív álláspontot illetően. Metternich tudta, hogy a francia forradalom öröksége még fel nem dolgozott feladat, és hogy arra semmiféle politikai erő nem képes a polgári erők részvétele nélkül. Ezért a bécsi kongresszus által létrehozott politikai restauráció megkísérelte kibékíteni a régi rendszert a liberalizmus eszméivel, legfőképpen gazdasági téren, de a tudományos és társadalmi haladás terén is.
Az európai nagyhatalmak között, miután meghatározó szerepet töltött be Napóleon megbuktatásában, Nagy Britannia ellensúlyt jelentett a konzervatívabb restaurációs erők számára. Parlamentáris hagyományai, a francia forradalomnál korábbi gazdasági, katonai lendülete tekintélyt biztosított neki, s ezzel mintegy megkülönböztette magát a Szent Szövetségtől. A másik oldalon, keleten Oroszország magasodott, melynek cári rendszere jelentette az abszolutizmus közmondásos példáját. A mérsékelten konzervatív irányzat ideológusa az angol Edmund Burke volt, a közmunkatanács tagja, és whig vezető. 1790-ben a „Töprengések a francia forradalomról” című munkájában szembehelyezte a francia forradalmi radikalizmussal annak szükségességét, hogy a társadalmi és politikai változásokat kell megvalósítani, de a rend megtartása keretében, melyet Európa két legősibb intézménye szavatol: a monarchia és az egyház.

Kapcsolódó fórumok:

Ezt mindenképpen olvasd el!

Kormányválság és a baloldal térnyerése

A forradalom belső- és külső problémái hamar megosztották az 1918 őszén még egységes tábort. 1918 …

Leave a Reply